Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 10. szám - Csák Gyula: Háttér (Önéletrajzi részlet 12.)
Következő fogásként olyan ennivalót hoztak, amire azt mondta a sofőr, hogy kavarma. A jegyzetelő fiatalember hozzátette, hogy specialnoje nacionálnije kusaty. Könnyen megértettem, hogy ez nemzeti eledel. Mindinkább aktivizálta magát az ifjú, amit szívesen fogadtam és én is elővettem orosztudásomat.- Ja bül szóidat - mondtam neki. - Tamu nazad. Ja bül sztársi lityinánt. Szi- vodnya, ja rabotaju, kak zsurnalisztyi. Piszatyel. Tü tozse sztársi lityinánt? Azt magyaráztam, hogy korábban főhadnagy voltam és ma újságíróként, meg íróként dolgozom. Mi az ő rendfokozata? Lelkesítette, hogy ilyen folyamatosan társalgunk. O még csak hadnagy, mondta nevetve. Födetlen fővel, ülő helyzetben tisztelgett egyet előttem, ami annyira tetszett, hogy megöleltem a vállát. Az elém tett ételre mutatott és elismételte, hogy kavarma. Nagy sikert arattam, amikor teletömtem a számat, és felemelt fejjel rágtam, mint a kérődző állat. Arcomra kéj ülhetett. S miért ne? Mi lehet jobb a disznóhúsnál, póréhagymánál, meg efféle ízeknél? Csúszott is rá a sör. Koccintott velem a sofőr és mutatta, hogy kisujjig! A hadnagyocskám poharába beleszagoltam és konstatáltam, hogy olyasmit ivott, aminek semmilyen szaga nem volt. Tréfásan megfenyegettem, és azt mondtam neki, hogy „hitri”, azaz huncut. A sofőr csak legyintett a fiúra, mint olyasmire, amivel nem érdemes foglalkozni, és újra felém emelte söröspoharát. O is mondott valamit oroszul, de nem értettem, erre a hadnagyot kérte mondandója lefordítására, ami meg is történt, de így sem értettem. Megint legyintett, nevetett és új söröket hozatott, valamint zöldségekből, húsokból készített, úgynevezett sopszka salátát rendelt, ami attól kezdve nem fogyhatott el előlünk. Zsongott a helyiség, mindinkább zsongott a fejem is, és egyre jobb lett a kedvem. Rövid időre elment a sofőr és egy testes emberrel érkezett vissza, akinek úgy fénylett puffadt arca, mintha bezsírozta volna.- Perevodcsik - mutatta be a sofőr. Fordító tehát. Kezelt velem a férfiú és azt mondta:- Guten Ábend. Guten Appetit. Ungárn ligt in mitelájrópá, begrenct fon der Csehoszlovákáj, Oszterájh, Jugoszlávien, Ruménien und der Szovjetunión. Di cál der ájnóner balajft zih áof mér álsz cén milliónen. Cum voll! Zá mír! Megértettem, hogy leírta Magyarország területi beágyazódottságát, tudja, hogy tízmillióan vagyunk, egészségemre és - oroszul - a békére is emelte poharát. Ittunk, befészkelte magát az asztalunk mellé s még sokat beszélt az új ember, de firnájszos németségét nem nagyon értettem. Magának is, nekem is zöldséges, fűszeres omlettet rendelt, és vodkát ittunk hozzá. Mish-mash volt az omlett neve és minden nyelven elmagyaráztam nekik, hogy ez magyar szó és a mis-más azt jelenti, hogy mindenki egyenlő, mert mindenki ért magyarul. Röviddel ezután a sofőr kérésére eldúdoltam a Gloomy Sunday első sorait, majd belevágtam a Katyusába, amit mindenki velem énekelt és ez fokozta bennünk a nemzetközi együvé tartozás érzését. 26
