Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 10. szám - Csák Gyula: Háttér (Önéletrajzi részlet 12.)

3

CSÁK GYULA

Háttér

(ÖNÉLETRAJZI RÉSZLET 12.)

Összecsomagolta süteményes dobozát a tolmácsnő és a lába mellett lévő szatyorba dugta. Sietősen mozgott, mintha késésben lenne. Közben hol az óráját, hol a kinti tájat leste.- Régen Sztara Zagorában lehetnénk -, dünnyögte púderkompaktjával babrálva. - Aber! Valahol a világ végén döcögünk! Ráadásul mindjárt itt az éjszaka! Ja! A kies Dimitrovgrád kedvéért kellett kerülő úton autóznunk. By chance, or by an error!

Értettem a vádat, amely szerint véletlenül, avagy inkább szándékosan kerültünk tévútra sofőrünk miatt, aki dimitrovgrádi lokálpatriótának adja ki magát, holott - fundamentaliter - vagabundus hajlamú Schwindler, leginkább dzsungel személyiség. Bennszülött. Fregoli káder. Vaskobak.

Ennyit sorolt elő hirtelenében az ajzott kedélyű hölgy.

Sokat érthetett ebből az érintett is, mert a tolmácsnő váltott nyelveken dohogottNem protestált azonban a széles tarkójú férfiú. Némán hallgatta a hölgy panaszát, ami akceptálható is volt annyiban, hogy régóta kuporogtunk a kalitkánkban. Szívesen elhagytuk volna már, hogy mozoghassunk, és változatosabb tevékenységekbe foglalhassuk magunkat.- Az ott mi? - mutatott hirtelen a tolmácsnő egy nem távoli és nem nagy fényforrásra.- Elenino - fordult arra a sofőr is. - Sztara Zagora repülőtere. - Hirtelen elvi- gyorodott. - Ebbe a városba repülővel is jöhet, aki nagyon siet. Aki még gyorsabban akar utazni, üljön seprűnyélre.- Seggfej.

Úgy robbant a magyar szó a fülembe, mint a puskapor. Levezető morajként kibontakozott azonban a váratlan obszcenitás füstjéből-porából az a veretes következtetés, amely szerint „a diszciplína, a kultúra és a civilizáció korában élünk, de távolról sem élünk a morál korában”.

Noha nem tudhattam eredeti okát a kettejük között feszülő tömény és kusza ellenkezésnek, magával ezzel a morált hiányoló, elvi megjegyzéssel egyet kellett értenem. Ezt ki is olvashatta szememből a szerző. Észrevette ugyanis, hogy dermedten bámulom s feltehetően direkt nekem szólt a bölcselmi engesztelés. Meg is hajtottam előtte szellemi zászlómat.

Ösztönös tiltakozás ágaskodott ugyanakkor bennem az ellen, hogy egy budai úriasszony pipiskédé pózába bújva ugyan, de alpári modorban alázza a sofőrt, aki - szinte segélykiáltásnak hangzóan - harmadszorra ismételte a nevemet.

18