Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 10. szám - Sümegi György: Egy 1956-os plakát rekonstrukciója (Bényi Árpád: Szabad Magyarországot!)

Karcsi: Miklóskám vágjátok ki a betűket belőle, Géza, szerezz egy deszkalapot, amire ráragasztjuk.

Miklós: Kalmikám, én vágom a betűket. Szaladj haza. Ott van a nyomdafesték és papír, úgy 100 ív a szekrény tetején. Hozzad el. (Vágja a betűket.)

Kálmán: (Öltözik gyorsan, el.)

Miklós: (Karcsihoz)

Mi legyen hát a szöveg?

Karcsi: Várj. (Gondolkodik.)

Nem vagyunk fasiszták, független Magyarországot akarunk. Jó?

Miklós: Rendben van.

Zsitvai: (Feláll, odainti Gézát. Elővesz egy köteg papirost és odaadja neki)

Add ezeket át Karcsinak, ragasszátok ki ezt is. Sajnos, nekem sietnem kell, dolgom van még. (El, észrevétlenül.)

Géza: (Karcsihoz)

Petőfi-versek. Vagy 50 darab gépelt példány.

Karcsi: Mi a címe?

Géza: Föl a szent háborúra.

Karcsi: Jó. Mehet.

Kálmán: (Megérkezik, fáradtan liheg.)

Itt vannak. (Leteszi a csomagot az asztalra.)

Hallottátok, hogy a rendfenntartók parancsnoka holnap estétől kijárási tilalmat rendelt el?

(Munka, közben beszéd.)

Miklós: Marhák. Semmi rendzavarás nem volt. Ezzel csak még jobban izgatják a kedélyeket. Nagyobb rend volt eddig itt falun, mint bármikor. Fene tudja mióta, de lassan 2 hónapja semmi verekedés nem volt, azelőtt meg hetenként szurkálták egymást a kocsmában meg bál után.

Karcsi: Ügy látszik Gáláknak nemcsak félnivalójuk van, hanem buta és következetlen politikát csinálnak... Ök innák meg a levét.

13