Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 9. szám - Tévéinterjú 2001-ből
ülni ugyanabba a hajóba. Most már pontosan tudom, hogy mit jelentenek ezek az újabb telefonok, újabb lapok. Azzal járt ez az elmagányosodás, hogy az ember újra elkezdett magára figyelni. Nem volt már állandó késztetésem a lapokban jelen lenni, a könyveket kiadni, azt a biztonsági játékot játszani, hogy folyton jelen lenni, mert aki folyton jelen van, az nyilván mindig valamilyen szinten van. Amúgy, benne volt a pakliban az is, hogy teljesen eltűnök. Az abszolút lemosás is benne volt ebben az általam gerjesztett új leosztásban. Egyik derék pályatársam, hermeneuti- kás magyar költő, el is mondta, hogy éveken keresztül projekt volt az, hogy engem kinyírjanak.- Kinek állt érdekében? Es miért állt érdekében?- Nézd, azoknak állt érdekében, akik úgy gondolták, hogy...- ...a helyet elfoglaltad előlük?- Igen, igen. Ahhoz, hogy egy helyre benyomuljanak, ahhoz nem műveket kell előállítani, hanem ki kell belezni a faszit. Okét hívtam én „kis belezőknek”, a korszakot pedig a „kis kibelezők” korának. Ok azok, akik úgy mennek el melletted, hogy mentükben sunyin fölvágják a hasadat, és azt sem tudod, hogy kik voltak ők, a gyilkosaid, mert már csak a hátukat látod. Ezt sokáig játszották, most pedig már inkább a kis dörgölődzők korát éljük. Ez azzal járt, hogy számot kellett vetnem magammal, hogy mire vagyok képes, és ki vagyok én egyáltalán, aki valamire is képes lehet. Ez a költészetemet is átformálta. Az, hogy mit kell elmondani, mit lehet elmondani, egyáltalán az, hogy kinek. Azt hiszem, hogy megszűnt az a kényszerességem, hogy egy közösség nevében, vagy akár közönségnek beszéljek.- Ősi romantikus kérdés: emberhez szólsz, Istenhez, magadhoz? A halálhoz?- Istennél én a dolgomat már elintéztem az ezelőtti évekkel. Őhozzá már nem beszélek. Voltak ott valami párbeszédek, mikor én próbáltam megfaggatni, a Téli Isten meg az ehhez hasonló versekben. De hogyha Istenről beszélünk, számomra Isten mindig idegen volt, akivel jó lett volna valamit kezdeni. Aztán, amikor kettős családi tragédia ért, apám meghalt, bátyám meghalt, mindez két éven belül, a két tiszta ember, s mind a kettő viszonylag rút halállal pusztult el, igen fölerősödött bennem ez a párbeszédkényszer. Kérdéseket tettem fel, amikre nem kaptam választ. Akkor úgy gondoltam, hogy én is elhallgatok. Nincs több kérdés, nincs több válasz se bennem. A metafizikának ezt a részét lezártam.- Végleg?- Egyelőre végleg. Lehet, hogy addig, amíg át nem lépek egy másfajta ítélőszék elé. Akkor lehet, hogy megint szükség lesz a párbeszédre, viszont olyan helyzetbe kerülhetek, hogy választ is kaphatok arra, ami érdekel. Még nem.- Idézek négy sort, mintegy „kiegészítéséül” annak, amit mondtál. „Alszik a lét zöld dióhéjban. Zöld dióhéjban híd és éj van, Bárány szív lüktet homályos tálon, fónnakad a létfém-hideg hálón... ”- Témát váltva: kevesen tudják rólad, hogy te, aki költőként működsz a köztereken, addig egy szolid gimnáziumi tanár is vagy, akifölkel reggel negyed nyolckor - tanrend, 17
