Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 9. szám - Tévéinterjú 2001-ből

- Húsz év után kikre emlékszel közülük? Mint jó találatra?- Mint jó találatra? Babits Imre biztosan az egyik legjobb találat, aki azóta elköltözött vidékre (sok vidékre költözőről beszéltünk már...), és ott írta végtelen, minden szempontból nagy és korszakos művét, a Gnózist, ami ezer oldalnyi hexameterben írt próza, és az életben nem lesz kiadó, amelyik kiadja. Nem a minőséget, hanem a magyar állapotokat ismerve mondom ezt. De ott jelentek meg Darvasiék, Háy Janóék, és a többiek, Kurdi Fehér János például, aki azóta eltávolodott, talán, az irodalomtól... Egy csomó olyan fiatal indult el, vagy erősödött meg, ott, aki egyébként nem jelenhetett volna meg, vagy nehéz lett volna akkoriban megjelennie. S ezt nem azért csináltam, mert valamit mindenáron szét akartam robbantani, hanem egyszerűen úgy éreztem, hogy a korszerűség, aminek a képviselete akkor éppen a mániám volt, az ő műveiken keresztül ragadható meg.- De ma is szerkesztesz verseskönyveket a Kortárs Kiadó számára, ún. „első köte- tek ”-et.- Igen, hát erre kértek. Én szeretem a fiatalokat. Nincs bennem az a könyörtelen kizárólagosság, ami már az utánam következőkben, azokban is benne van, akiket annak idején én a Kortársban megjelentettem, vagy oda benyomtam. Döbbenetes élmény látnom, hogy a mostani, majdnem legfiatalabbak egy fontos részét hogyan nyomják ki az irodalomból, vagy hogyan próbálják kinyomni azok, akik annak idején akár a Kortárs révén kerültek be az irodalomba. Szörnyű ez, hogy van egy ilyen zsigeri örökletes játék, hogy ha én bent vagyok, akkor ki kell nyomnom téged, hogy bent maradhassak. Mindig úgy gondoltam, ha valaki tehetséges, akkor azt segíteni kell, hogy bejusson az irodalomba. így vagyok a Kortárs-könyvekkel is. Amikor a Kortárs elsőkötetes könyvek elindultak, azaz, az ÚjLátószög elindult, rögtön volt a rádióban egy beszélgetés arról, hogy a JAK ellen szerveződött egy ellenvállalkozás. Rá kellett jönnöm, itt mindenki valaki ellen van, itt mindenki valami bebetonozott helyről akar saját és megfellebbezhetetlen igazságot prédikálni, esztétikai hatalmat gyakorolni. És ha valóban annak a nem mindenki számára elfogadható gyakorlata ellen indult volna, akkor is, mi van? Bármi ellen érvényes és jogos lehet bármi más, ami másként gondolkodik - akár ugyanarról. Én csak azoknak akartam lehetőséget biztosítani, akik nem szándékoznak becsatlakozni a JAK-hoz, mint szervezethez, a JAK-hoz, mint egyre nagyobb irodalmi hatalomhoz. Nem akarnak beállni abba a tornasorba, hanem azt mondják, hogy ők fütyülnek az egészre. így volt ez a Nem mindegy antológiánál is. Ezekről a srácokról minden jót, meg minden rosszat el lehet mondani, kinek-kinek az ízlése szerint. Ami biztos, hogy ezek a fiúk azt mondták, hogy nem hajlandók átvenni azt a fajta irodalmat, azt a szemléletet, amit a JAK képvisel, és ők ellene fordulnak annak, hogy itt egy fiatalokat kizárólagosan birtokló szervezet működjék. Én azt mondtam, nekem ez tetszik, és hogy segítem őket. Nem a JAK ellen, hanem segítek abban, hogy az irodalomba bekerüljenek. Be is kerültek. Csinálják az Irodalom visszavág folyóiratot. Ezen is lehet vitatkozni, hogy jól vagy rosszul, de csinálják, működik, és egyre inkább oda kell rá figyelni.- Amikor Szegeden elkezdted a pályát, kik voltak a fő helyen a korábbi generáció tagjai közül? Mondod Pilinszkyt, aki a Szálkákkal neked a honvédségnél egy fontos fegyvernemként nyilvánult meg.- Akkor volt Csoórinak egy nagy korszaka. A 70-es, 80-as évek elejéig volt egy olyan korszaka, ami rám nagyon nagy hatással volt. A Berzsenyi-versre emlékszem, meg ilyenekre.

14