Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 8. szám - Varga Virág: Hamupipőkéből (irodalmi) anya lesz
ami mindig később fokozza az írónők műveinek eladását, ahogy a hírlapíró Szederkényi is részben színházi sikereinek köszönhette regényeinek nagy keletjét. Gulácsy Irénnek történelmi regényei megírása előtt sem lehetett panasza műveinek eladását illetően, állítása szerint első két regénye pár nap leforgása alatt elfogyott, hogy a könyvek azonnali utánnyomását a szerzőnőnek úgy kellett letiltania. Az írónő első regénye, a Förgeteg (1919 (?), 1925), egyszerre váltott ki elismerő szavakat (díjnyertes műként) ugyanakkor voltak olyan kritikai hangok, amelyek a csalódással szólaltak meg; főleg parasztnovelláihoz hasonlítva ítéltek sikerültsége fölött, mások még azt is megkérdőjelezték, hogy a Pásztortűz Könyvtár első kiadásra kerülő művei közé miképpen kerülhetett: „Megkülönböztetett tisztelettel vagyunk az elszakított területeknek nehéz viszonyok közt küzdő írói iránt, de emellett sem hallgathatjuk el, hogy nem csak a regényt, hanem e sorozat élén való közrebocsátását elhibázottnak érezzük”7 Az írást többnyire társadalmi regényként értelmezték, amelyben a földért küzdő parasztok és urak állnak kibékíthetetlenül szemben. E vibráló ellentétekkel telítődött viszony kibékítésére az internátusból hazaérkező, paraszti származású, de előkelő lelkisé- gű (később megesett) Erzsébet vállalkozik. Ugyanakkor jómagam Láng Gusztáv értelmezésével értek egyet, mivel a regény elsőként alaptémájául nem az említetteket, hanem azt a szerelmi háromszöget nevezi meg, ami Erzsébet és a herceg, illetve a herceg fia és Erzsébet között kialakul.8 Az áldozat motívuma nemcsak Gulácsy Irén életében, hanem első regényében, Förgetegben is központi szerepet játszik. Az (anyai) áldozat, írja E. Ann Kaplan, a női regények népszerű paradigmája volt, ahol a melodráma olyan általánosítható esztétikai létmódként jelenik meg a szövegekben, amelyek megértetik velünk azon szempontokat, amelyek nem ábrázolódnak közvetlenül. A melodráma egy komplex interakció eredményeként hozza létre a szerzőséget, amely alkalmas a történelmileg változó nemi, kulturális kódok összehasonlítására, ideértve a familiáris beszédmódtól kezdve a politikaiakat is. A melodráma az öntudatlan ábrázolása volt (a nem tudott, nem értetté), még mielőtt a pszichoanalízis diskurzusa megszületett volna. Miután a századelőn létrejött a kölcsönhatás a pszichoanalitikai és politikai diskurzusok között, még inkább gyarapodott az erotikus, heteroszexuális kapcsolatok ábrázoláBérbaltavár 81
