Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 8. szám - Balázs Géza: Élet és nyelv

És akkor most ugorjunk több mint egy évszázadot, korunkba, lapozzunk bele a Sárbogárdi Jolán képében megjelenő Parti Nagy Lajos-regénybe, amelyben modern főhőseink ekként beszélnek és gondolkodnak - érzelemdúsan - a Hungimpóban: „Összefutó számban szinte érzem már az Ön forró feketéjének zamatos ízeit, melynek behozását követően 11 háig nem vagyok itt senkinek. - tette hozzá Dr. Havas Tamás, majd fütyörészőleg becsukta irodájának párnázott ajtaját odai belépése után.” (Sárbogárdi Jolán)

Persze ezek költőileg megformált rossz mondatok. Csakúgy, mint Temesi Ferenc szótárregényében (Por) a végletekig, a torz hangokig leegyszerűsödött beszéd - igaz, csak a tini szócikk erejéig:- Cső, háve. Heló Csárli!- V ltá a zis be, ba me ?- M k zuöd h zá, ba me ?- Najóvanna. Nem ke cs náni műsor.- Baba bukód. K kapt d műt kó azta gádzsit a dizsibe, vazzeg.- Vazzeg tré zegész. Bevitt zerdőbe érte? Ott vo taza csávó a verdájáva azt t dód miva? Fényt k póttá a csaj.- Baba k s bringa vó pedi.-Ja, szétcsap m méga buráját, have!

Ebből a beszédből szótagok esnek ki, szó- és mondathatárok egybeolvadnak, a névelők, utalószók hiányoznak, hangsúly nincs, a hanglejtés szétszakadozik. Vannak olyan nyelvészek, akik azt mondják, hogy minden helyes, amit az anyanyelvi beszélő mond, a lényeg, hogy a kommunikáció létrejöjjön. Ez a kommunikáció is létrejön, két fiatal elbeszélgetett a diszkóban megismert lányról. Ilyen kommunikációja (direkt nem mondom, hogy beszéde) lehetett az ősembernek is. Gutturális, azaz torokhangok, indulatszók, egy-egy alig fölismerhető szótő. Nem értem, hogy mi a baj, ha akkor is megértették egymást?

*

MARCELLKA ESZIK

Utazunk vagy talán inkább zötykölődünk a Szombathely és Budapest között közlekedő gyorsvonaton. A kupéba nagymama, nagypapa és egy hatévesforma kisfiú érkezik, szépen elhelyezkednek, s máris evéshez fognak. Régóta várhatták már a nyugodt letelepedést, kis zsömle Marcellkának, tízórai a nagypapának, és a mindezt felszolgáló nagymama is magához vesz pár száz falatot.- Egyél még Marcellka! - mondja a nagymama, és süteményt vesz elő.

Milyen gondos nagymama, vélem, s arra gondolok, hogy nálam a három és fél órás útra egyetlen falat sincs: reggel reggeliztem, kora délután meg reményeim szerint otthon fogok ebédelni. Négy-öt órát még víz nélkül is kibírok - nem árt készülni a globális felmelegedésre.- Kérsz-e egy Túró Rudit Marcellka? - kérdezi a nagymama, s Marcellka kér, természetesen a nagypapa is fogyaszt, de ő azért módjával.

67