Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 1. szám - Benedikty Tamás: Jelzőfények egy leárnyékolt világból

montenegrói népképviselő), s végül a király 1929-ben felfüggesztette az alkotmányt és betiltotta a politikai pártokat.

A magyar településnevek után a diktatúra betiltotta a magyar tájegységek földrajzi neveinek használatát is. így szűnt meg a Délbácska, hogy nem sokkal később a semleges Reggeli Újság elnevezéssel s ugyancsak Tornán Sándor szerkesztésében új fejezet kezdődjön a délvidéki magyar szellemi ellenállás történetében.

Az első rész másik írásával, a Hajlékteremtőkkel eljutunk a „vajúdnak a hegyek, hogy egeret szüljenek” problematikájához. Persze így ez színtiszta cinizmus. A délvidéki magyar irodalom megteremtéséért folytatott heroikus küzdelem két vezéralakjáról, Szenteleky Kornélról és Csuka Zoltánról, illúziók vezérelte elképzeléseikről, sziszifuszi munkájukról csak tisztelettel szólhatunk. Hornyik Miklós is ezt teszi, pontosan jellemezve „a meghaladott ízlésvilágot tükröző, kisközösségi hatósugarú, műkedvelő szintű írásbeliség” Szenteleky által szerkesztett kiadványait 1928 és 1933 között (Vajdasági írás; A Mi Irodalmunk; Kalangya), a sikertelen novellapályázatot, az ügyészileg megcsonkított karácsonyi almanachot, s a mai olvasó számára a szerkesztő-fejedelem kásahegynek tűnő művelődéspolitikai szentenciáit. Tisztelet ide vagy oda, Hornyik finom patikamérlege a pozitívumok és a negatívumok között billeg.

A Reggeli Újsággá átkeresztelt Délbácska a királyi diktatúra éveiben nem folytathatta azt a radikálisabb, nyíltabb sérelmi politizálást, mint annak előtte, s úgyszólván a külügyi témákra szakosodott. Am Tornán Sándor úgy gondolta, ha Szenteleky szerkesztésében elindít egy irodalmi mellékletet, akkor ott, bujtatott formában, többet közölhetnek olvasóikkal a kisebbségi társadalom gondjairól.

Szenteleky Kornél agilis szerkesztő volt, levelezett fűvel-fával, s még az akkori teljesen jogfosztott állapotban is biztatott mindenkit: „Itt vallani és vállalni kell a leírt szót és az azzal járó felelősséget. Adott-e valamit az író írásával népének?

75