Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 8. szám - Tárnok Zoltán: Bádogfejűek
Maga nem tart velünk, Hinczák? Ha nem, hát nem. Árt ? Maga egy észjátékos, maga csak tudja!... Egyidejűleg az ügyvéd hangja a háttérből:- Te azt reméled, elég bonyolult a világ ahhoz, hogy megértsd. Pedig túlságosan is egyszerű...- Hogy van, Huncsik szaki? Csak úgy, öregesen? Nem baj, ezután jön a hírnév. Maga is ihatna velünk, rosszpénz, nem kell úgy berezelni... Á, Horvát Karcsi! Nagy az izgalom, mi? Csupa kölni a lakás. Akkor te csak egy ujjnyival, tudod, mi a helyzet. Irigykedünk rád, nyugodj bele, de azért kellemes magömlést kívánunk... Ez igen! Holló Zoltán! Holló Zoltán doktor? Végre. Csakhogy már itt tartunk. Maga talán orvos ? Jól teszi. Akkor adjon nekünk egy igazolást mára, mert berúgtunk piszkosul. Világos ? Nem kertelünk mi összevissza, hogy itt fáj, ott fáj. Mi a francnak kerteljünk? Úgyis látja... Közben a kamera már lassan följebb emelkedett.- Lesz csönd? Zöld passz van. A bor pedig ámenre éppen megérkezett.- Taps.- Úgy van, ide csak az asztalra! Nyújtsátok a köcsögöket, mi lesz már?- Nekem most ne töltsön, János.- Olyan nincs. Készítenél valami harapnivalót, Margit ?- Máris hozom... A kamera nem mozdul el róluk, de Ignác hangját hallani:- Belevisztek mindenbe... Tudjátok, hogy érzékeny zenészlelkem van. Mert én soha nem tudok nemet mondani, ez a helyzet. Mindig is befolyásolható voltam. Tudjátok ti azt nagyon jól... Hirtelen vágással ismét Ádám szobáját látjuk, ahova éppen csak bevillan Ignác fénye. A férfi már a széken ül, mellette megcsörren a telefon. Unottan felveszi.- Volna egy eladó búvárszemüvegem... Jó, nem mondok marhaságokat. Te viszont nem mutogatod többé a takarékkönyvedet. Helyes ? Meg a jogosítványodat se. Nagyon lassan kifelé indul a kamera a lakásból. Közben, ismét nem tudni pontosan, honnan, a kamaszfiúk hangja:- Hallottátok, mije van neki?- Zenészlelke!- Csak volt.- Szerintem is csak volt.- Ez még akkor lehetett, amikor az öreg Kodály térden állva könyörgött neki, hogy ne homályosítsa el.- Tudjátok, amikor megírta azt a tetű számát.- A Háry Jánost, vagy hogy hívják.- Ignác, mondta neki, elismerem, hogy jobb vagy nálam, de nagyon kérlek, ne tegyél tönkre! Röhögnek. Egyre messzebbről látjuk Ádámot. Közben ledőlt a heverőre, maga mellé tette a kagylót. Most a hasára fordul, feje alá gyömöszöli a kispárnát. Nézi a dohányzóasztal sarkát. Rajta a cukorkásdobozt. Felnyitja a fedelét, belemarkol a cukorkába. Csupa ragacs lesz a keze. Teletömi a száját savanyúcukorral, és rágja. Csak most emeli újra füléhez a kagylót. 13
