Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 8. szám - Tárnok Zoltán: Bádogfejűek
- Anyádnak volt bajusza - dünnyögi Ignác, aki minden szavát hallja. - Úgyhogy neked nem jutott már egy szál se.- Azért én valahogy nem tudok bízni benne, jobban vonzódom a második helyetteséhez. Pedig komisz lélek, elhatározta, hogy kiéheztet. Csakhogy a takarítónő kifog rajta, minden reggel begurít két szem kockacukrot az ajtóm alatt.- Ismerem a fajtádat - dörmög maga elé Ignác. - A tenyeremen vagytok mindannyian. Engem nem tudtok átdobni a palánkon az ócska trükkjeitekkel, átlátok rajtatok, mint egy poháron...- Csendes ulti volt ? - kérdezi Géza. Felsőszölnök- Örülök, hogy észrevetted. Mi lenne, ha időnként figyelnél is a játékra? Meg kellene operálni?- Ne veszekedj.- Margit, leballaghatnál egy üveg vörösborért! Margit, János huszonnyolc éves, szép, de fáradt arcú felesége kint áll a folyosón, a rácsra könyököl.- Megyek - mondja csöndes megadással, és megfordul, belép a lakásba. Most egy kis ideig halljuk a rádiót is, éppen híreket mondanak.- Rég voltam én már suhanc, jegyezzétek meg, az egész bandán átlátok - motyogja Ignác, s már billenti tükrét az első emelet felé. - Nem ma jöttem a világra! A konyha, ahova bevillan Ignác fénye. A berendezés nem éppen gazdag, de rend van, látszik a háziasszony keze nyoma.- Itt ünneplés készül - szólal meg Edit, harmincéves, az egyik foga előreáll, ettől függetlenül is csúnyácska, de ez a magabiztosságát egyáltalán nem csorbítja. - Látom, őrületes rend van! 9
