Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 8. szám - Tárnok Zoltán: Bádogfejűek
TÁRNOK ZOLTÁN Bádogfejűek TÉVÉJÁTÉK Hámló vakolatú bérház a Józsefvárosban. Négyemeletes, körfolyosós. Az udvar közepén poroló, bal szélén rozsdásodó síndarab lóg. Mellette a pincelejárat. Hátul, a mosókonyha mellé építve az ütött-kopott udvari vécé. Vele szemben az alagsori benyíló. A fali vízcsapon gumitömlő, körülötte mindenféle hulladék. A kapualj s az egész első emelet aládúcolva. Könnyű kis zongoradarabot hallani. Aki játssza, még csak most tanulgat zongorázni. Közben ajtócsapódások innen-onnan, cipőkopogás a gangon. Valaki lent az udvaron porolni kezd. A hatvanas évek közepén járunk, május, szombati nap, délután fél öt felé. Először egy magában mormogó nő hangját halljuk valahonnan:- Mekkora mocsok van már megint ebben a lépcsőházban! Úgy látszik, itt nem hajlandó takarítani senki. Majd egy szép kis baleset lesz a vége, de akkor valaki megüti a bokáját! Közben két férfi hangja, máshonnan:- Nem baj, édes öregem, menjen ő az anyja lukába.- De nagy eszed van! Ha ennyire utálod, mért kívánsz neki ilyen jót?- Amilyennek én azt a lukat elképzelem, nem is olyan jó. Ismét az előző nő hangja, de most már látjuk is őt, a harmadik emeletről kiabál le az udvarra:- Csak reggel tízig van porolás! Nem tud olvasni? Ki van függesztve a táblán! A szőnyeget poroló nő fáradtan, inkább csak magának válaszolja:- Hogy legyek itthon délelőtt, megmondaná? Én dolgozni járok, ha nem tudná, és nem a napot lopom. A tagbaszakadt drótostót ballag be a képbe, hátán a puttonyával. Megáll az udvar közepén:- Drótoznék fazekat, fotóznék! - énekli fölfelé, az emeletekre. Ebbe vegyül bele három kamaszfiú sebes beszéde:- Gyere már, Füstöském, mire vársz?- Ne mondj neki ilyet!-Jössz már?- Mondtam, hogy nem megyek.- Jössz végre, lebarnult haver?- Hagyjatok már lógva. Egy fiatal nő hangja, nem tudni, honnan:- Bonbont kaptam. Nézze, Ilus néni, egy egész dobozzal!- De szép a csomagolása! Hadd nézzem, Évikém, én ilyen szép csomagolást még nem is láttam. 5
