Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 8. szám - Tornai József versei
Február Felejtsük már el ezt a februárt! Mindnyájunkból csak jégcsapot csinált. Szürke hajunkra szürke dél derült, és hóhullák hevertek mindenütt, mint háborúban, hol a fegyverek gégecsövén ólomkakas nevet. Elég belőled, kurva február, jöjj, március, „téged magyar kíván”. Foggal tépjük le égről a Napot, s a hálás fény a nyakunkba zokog, olyan szerelmes, lombos szenvedély, csak bámulhatsz, frigid-szoknyáju tél. Nem is tőled kapok vérbajt, múmia: vén csontjaimtól vagyok ostoba, ki nem tudja, a fagyok, hidegek éppoly fátylak, mint a naprendszerek, és minden, minden önmagát eszi. Akkor meg mit ummogsz, te, sáreszű? Oregfiúkra kis nők szája les, hisz ünnepükre zöldül a füzes, s hogy tél vagy nyár, vagy ősz, szexis tavasz, úgyse én választom már meg azt. Elég, ha ülhetek még egy meleg kövön, mint Szabó Lőrinc „a déli verőn”. A februárra is csóvát vetek egyszer, ha már nem leszek beteg, szive gebéjén zötyögő csikós, kit újjá szül egy repedő, napos sírkő a haraszti homok-emlők alatt, hol ki gyerek volt, gyerek is marad. 3
