Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 7. szám - Éhmann Gábor: Katona és pap

Tabódy legendássá vált a táborban hősiességéről. Többször előfordult, hogy szembeszállt a brigád vezetője, a gyűlölt Pelach intézkedéseivel, fellépett káromkodásai ellen.22 Előfordult, hogy a raktárostizedes hozzá fordult, hogy a barakkból munkára jelöljön ki valakit, ő ilyenkor mindig a vamzereket (besúgókat) választotta.25 Megesett, hogy a rabok szerint gyanús személyeket provokálta és lebuktatta.24 A róla készült jellemzésből kiderül, hogy Recsken még azért is sokat volt fogdán, mert a tábor felügyelőjével szemben nyegle, flegma magatartást tanúsított. A jelentés kitér arra is, hogy a büntetéseket szívesen viselte, mert akkor nyugton tudott elmélkedni.25

A recski táborban az egyik legkegyetlenebb büntetésforma a gúzsbakötés volt. Bíró Sándor, szintén recski internált, könyvében megemlítette, hogy egyszer Tabódy Pista éppen végigoldotta kb. tizenöt bekötött internáltnak a csuklószíját, amikor megjelent a foglár és észrevette Pistát. Kihozott két széket a folyosóra, rettenetes erővel meghúzta a kötéseket, majd a rúd két végét a szék támlájára téve, Tabódyt fejjel lefelé lógatta gúzsbakötve. A székek ülésére pedig egy-egy internáltat tett fel ellensúlyként,26 Tabódy igyekezett mindenképpen mindenkit visszatartani az öngyilkosságtól, mert volt, aki nem bírta és öngyilkos lett. Tartotta a társaiban a lelket, biztatta őket, hogy biztos szabadulni fognak előbb vagy utóbb, és hogy mindenképpen ki kell tartani addig a pontig, amíg ez be nem következik.27 Tabódy a szenvedései között döntötte el, hogy a papi pályát választja. Vallásosságát több rabtársa is kiemelte. Végül amnesztiával került ki az internálótáborból.

Recskről szabadulva jelentkezett Shvoy püspöknél, hogy vegye fel a szemináriumba, de ő elküldte egy évre dolgozni, mert tartott a börtönpszichózistól. így került Tabódy a kazánfalazókhoz. Egy év után már a püspök felvette az egyházmegye papjai közé, és így szeptemberben megkezdte tanulmányait a Központi Szemináriumban. 1955 májusában azonban kizárta az Állami Egyházügyi Hivatal, mert nem láttak arra biztosítékot, hogy a demokrácia hű papja legyen, különösen az internálására hivatkoztak. Ekkor kazánfűtőként helyezkedett el a Murányi utcai óvodában, persze folyamatosan tanult, és ebben nagy segítségére voltak társai is. Amikor azonban a következő tanévben sem vették fel, az egykori rabtársaival való találkozások (például Dudás Józseffel) felbátorították, és levelet írt a miniszterelnöknek, Hegedűs Andrásnak, szeptember 7-én. A szabadulása utáni időkről a következőt írta ebben a levélben: ,/Imikor a táborból kiléptem, nem hoztam magammal semmi gyűlöletet, igyekezve elfelejteni a háromévi magánzárkát, több hónapi sötétzárkát, félévi vasraveretést, gúzsbakötve töltött éjszakákat azért, mert az éhségtől le gyöngült szervezettel nem tudtam a normát teljesíteni, a fejjel lefelé való akasztást azért, mert egy keresztet találtak a holmim között és azt a harminc forintot, amit háromévi kőbányai keresményképpen szabadulásomkor kézhez fizettek, hogy csak a leglényegesebbeket említsem. Mindezt megbocsátottam azoknak, akik tették és annál is könnyebben megbocsáthattam, mert éppen ezeknek köszönhettem a papi hivatásomat. ”2*

Tabódyt ezután az AEH-ba rendelik, ahol arra akarták rávenni, hogy civil hallgatója legyen a szemináriumnak, de ő ragaszkodott a papi pályához, így október 11-én visszavették a szemináriumba. Az 1956-os forradalom alatt a Központi Szemináriumban lelkigyakorlat volt, így a harcokból kimaradtak a kispapok. Azonban a fegyveres diákokat segítették, valamint a forradalom eszméit röplapok formájában terjesztették, a Vöröskereszttel együttműködve pedig végiglátogatták a kór77