Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 7. szám - Éhmann Gábor: Katona és pap
ÉHMANN GÁBOR Katona és pap EMLÉKEZÉS AZ „ÖREG" HUSZÁRRA Április 1-jén volt 90 éve, hogy Tabódy István (1921-2000) megszületett, 70 éve augusztus 20-án avatták fel a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia végzőseként hadnaggyá, 50 éve 1961. február 6-án tartóztatták le, immár harmadszor - februártól júniusig tartott az az idegtépő kihallgatássorozat, melynek következtében június 19-én 12 évre ítélte a Fővárosi Bíróság -, 20 éve 1991-ben a rendszer- váltás után mondta ki ugyancsak a Fővárosi Bíróság a semmisségi ítéletet a korábbi ítéleteiről. Tabódy 6896' napot töltött a kommunista diktatúra börtöneiben, internálótáboraiban. Ezzel az ezüstéremmel áll a képzeletbeli dobogó második fokán, ahol a diktatúra papi szenvedői foglalnak helyet.2 Tabódy számára meghatározó volt családja, főként az apja iránti rajongása és katonai neveltetése. Apja Tabódy Tibor (1885-1936) hivatásos katonatiszt volt az I. világháborúban, többször megsebesült. Az 1920-as években több közéleti szervezet vezetőjeként hívta fel magára a figyelmet3, majd a politikai életbe is belevágott. 1925-től tagja lett a Budapesti Törvényhatósági Bizottságnak, 1928-tól parlamenti képviselő, 1935-ben kinevezték Zala megyei főispánnak,4 1936-ban váratlanul halt meg. Apja országos elismertségéhez hozzátartozott az is, hogy a katolikus egyház püspökeivel kapcsolatot tartott, sőt a családban rendszeresen vendégül látták őket.5 Az egyik legközelebbi kapcsolat Shvoy Lajossal (1879-1968) volt, aki 1919-től a budapesti Damjanich utcai Regnum Marianum plébánosaként működött, ahol Tabódy Tibor volt az egyházközség világi elnöke. Shvoy lett Tabódy bérmaapja és később a Székesfehérvári Egyházmegyébe is ezért került.6 Tabódy István életének, személyiségének másik meghatározó eleme a katonai neveltetés. Az apai példa követése és a korszak azon gondolkodása, miszerint a katonai pálya biztos megélhetést adott az embereknek vitte erre az útra Tabódyt. A katonai neveltetés fontosságára így emlékezik vissza: ,/l mai gyerek nem tudja, egy mai katona nem tudja elképzelni azt a fegyelmet, ami ott volt, hogyha az ember 10 éves korában nem állt vigyázzba egy 11 éves előtt, mint a cövek, olyan pofont kapott tőle, hogy repült a falnak, és nem lehetett panaszra menni. Ha nem abba az iskolába járok, és nem úgy nevelnek, akkor kizárt dolog, hogy mindazt kibírtam volna később, amit ki kellett bírni. Már legalábbis becsülettel nem bírtam volna ki”.7 1930-ban került Kőszegre a M. Kir. Hunyadi Mátyás Reáliskolai Nevelőintézetbe, ahová korengedménnyel került, ugyanis ekkor még nem töltötte be a tizedik évet. A hatodik évfolyamba járt, amikor meghalt az édesapja. Erre így emlékezett vissza:,./Imikor apám meghalt, kint voltunk gyakorlaton, akkor, amikor jöttünk be a főtörzs tiszthelyettes úr szólt nekem, hogy Pityu, miért nem jött be a kimenő ruhájáért? Hát mondom neki, minek? Hát meghalt az apukája, nem tudja? Majd elvitte egy 75
