Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 7. szám - Kulin Ferenc: A magyar-német kapcsolatok a rendszerváltozás folyamatában
Péterfy Sándor utcai kórház és más hasonló helyeken menedéket találtak. A Baross téri nemzetőrközpont rövid története ezzel véget is ért, de a Baross tériek közül az együtt maradt, kis létszámú fegyveres csoportok néhány napig még folytatták a szabadságharcot. November 4-e után a megsemmisített Baross téri központ szerepét a közeli Péterfy Sándor utcai kórház vette át. A kórházban már nem csak a Baross tériek egy része talált menedékre, hanem más csoportok tagjai és vezetői is, mint például Angyal István, a Tűzoltó utca parancsnoka. Nickelsburg a kórházban töltött első napjaiban még vezető szerepet töltött be, a környéken elhelyezkedő fegyveresek rendszeresen bejártak hozzá jelentést tenni, illetve az ő utasítására gondoskodtak a harcoló fegyveresek élelmezéséről. Ügy tűnt tehát, hogy eleinte a kórházi vezetés és a forradalmi parancsnokok együttműködnek egymással. Angyal irányította a kórház alagsorában elhelyezett propagandacsoportot, a szórólapozást és az épület őrzését Nickelsburg emberei végezték. A kórház vezetése gondoskodott a csoport élelmezéséről és biztosította a szálláslehetőséget. Nickelsburg László 1956. november 6-án egy golyó által a lábán megsebesült és ezután egyre inkább igyekezett kivonni magát az irányításból. Nickelsburg szerepének csökkenésével vált egyre fontosabb szervezővé Csontos Erzsébet7, aki talán a legtalányosabb nő volt a forradalom történetében8. A kórházban terjedt el az a hír, hogy Nickelsburg viszonyt folytatott Csontos Erzsébettel.9 Akárhogy is történt, Csontos egészen 1957. elejéig aktív szervezőtevékenységet végzett és alig ismerünk olyan ügyet a környékbeli csoportokkal kapcsolatban, melyhez valamilyen módon ne lett volna köze. Nickelsburg 1956. november 12-én elhagyta a kórházat, és hazatért családjához. Ekkor már a csoportok közötti kezdeti együttműködés leáldozóban volt, melynek oka a forradalomról alkotott nézetek különbözőségében rejlik. Az értelmiséget képviselő Angyal egyre nehezebben találta meg a hangot a razzia rémétől rettegő, fegyveres „mezítlábas forradalmárokkal” és a viszony hamarosan odáig mérgesedett, hogy Angyal javaslatára a kórházi vezetés értesítette a karhatalmat. Az ügy pikantériája, hogy Angyal letartóztatására abban a razziában került sor, melyre éppen az ő „kérésére” került sor 1956. november 16-án. Nickelsburg családjában többször felmerülő téma volt a disszidálás. November vége felé felesége testvérei igyekeztek rávenni a kiutazásra, de ekkor még nem szánta el magát az útra. 1956. november végén azonban megjelent egy cikk a Nép- szabadságban, amelyben a legtovább harcoló alakulatok között a Baross teret is megemlítették és nagyon rossz színben tüntették fel. Ugyan Nickelsburgot ekkor még név szerint nem említették, de ez a cikk is közrejátszott abban, hogy 1956. december elején, amikor rokonai ismét felkeresték a disszidálás ötletével, beleegyezett. Nickelsburg vallomásában a disszidálás okaként a JOINT10 támogatást említette, ugyanis azt a hírt kapta, hogy a JOINT tetőtől talpig felöltözteti a disz- szidenseket és kezdeti segélyként 1800 schilling gyorssegélyt és napi 18 schillin- get kapnak a mindennapi kiadásokra. Nickelsburg László a feleségével megbeszélve a dolgot úgy döntött, hogy kimegy, felveszi a pénzt és visszatér Magyaror71
