Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 1. szám - Szelestei N. László: Berzsenyi Dániel Fohászkodása

Utamat jó kedvel teszem, mert velem vagy,

’S most is, bár itt alatt erőtlenségem nagy,

Bátran veszem vándor pálcámat kezembe;

Ha fáradok, uram, adj erőt lelkembe.

Hasonló témakörben mozog, s talán az összefüggés sem zárható ki az 1805. évi kerületi énekeskönyvben szereplő versfordítással, melynek szerzője Johann Rambach.41

Az Isten Mindenhatóságáról

1. Isten! A’ Te uraságod;

Mindeneken fellyül ér,

A’ Te mindenhatóságod Semmi határt nem esmér,

Nintsen semmi olly nehéz nagy,

A’ mire Te elég nem vagy.

2. Te szóllsz, ’s hatalmas igédre Minden elődbe borúi,

Te mindent viszesz jó végre,

Akármi mint meg-szorúl;

Mindenható tetszésednek,

Ég föld ’s mindenek engednek.

3. A’ teremtés nagy tsudáját Hatalmassan végezted,

’S kezeid’ minden munkáját Nagy böltsen el-intézted;

Most is tsak hatalmad tartja Mind ezeket, világ’ Attya!

4. Munkáid’ ditső nagysága E’ világon fenn marad,

Hatalmad nagy bizonysága,

Melly mindent fellyül-hallad;

Bölts tetszésed a’ mint hozza,

Végét minden határozza.

5. Melly nagy tsuda-dolog lészen,

Ha midőn ítéletre

A hóittak fel-kelnek készen Sírjokból újj életre,

’S minden halottak por-hamva Életre lészen hozatva.

6. Mindenható! El-báinúlva Borulok lábaidhoz,

61