Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 7. szám - Gál József: "Szeretnék a világosság része lenni"

jut eszembe, most fogok befejezni egy faszobrocskát, bronzfejjel, bronzkézzel. A fa hűvös, lecsiszolt - szürkés árnyalatú háttérrel -, a fej fölötte élő, vöröses, kissé huncut hangulatú - s a két kéz, ami csak csuklóból látszik - a „faruha” előtt. Ez lesz a legszebb, legérdekesebb momentum. Remélem. Sok szakrális tárgyú alkotást készített. Mit jelent Mártáttak a vallás? Szüleim nem voltak vallásosak, de minket mindig olyan iskolába írattak, ahol maximális szellemi nívót kaptunk. A háború ugyan beleszólt nevelésünkbe - apám két évig a fronton volt. A háború után lazábban vette a világ a körülöttünk az éle­tet, de mi megpróbáltunk megállni a mi kis szigetünkön, a családban. Ez az én val­lásom. A templomi esküvő, a gyerekek nevelése, a családi elkötelezettség, türelem, szeretet. Ez az én vallásom. A szép keresése, megtalálása, tevése, megmutatása, ez az én vallásom. Az unokáim tiszta szeme, tehetsége, okossága, szeretete, ez is az én vallásom. Milyennek látja saját pályafutását? Megijedek, amikor ezt kérdi. Te jó isten! Már vége? Mi maradt? Egy gyönyörű élet egy drága jó szobrász mellett, aki nagyon sokat segített, nagyon bízott ben­nem. Soha nem volt irigy rám, örült minden sikeremnek. En is az övéinek. Két gyönyörű gyermeket neveltünk, akik - remélem - ugyanolyan becsületes, tisztes­séges életet fognak élni, mint mi. A szakmát illetően sok a szálka bennem. Sokkal többet kellett volna dolgoz­nom, állhatatosakban. Aztán meg azt kérdezem: de minek? Annyi sok jó szobrász él, a fiatalok között is sok a tehetség, akik - ha keresik is még az útjukat - bizto­san nagy művészek lesznek. A főműveim, a fő munkáim? A két gyermekem. Reszketek értük, büszke vagyok rájuk és vallom, ők a legnagyobb csoda... Mi a feladata egy szobrásznak? A feladata? Meg kell oldani minden feladatot - mint a kisdiáknak a másnapi lec­két - jól, szívesen, helyesen és szépen. Egyszerűen, érzékenyen reagálva a világra, nem a felszínen maradva, valahogy úgy, mintha ez a feladat lenne élete főműve, legnagyobb tette. A magyar szobrásznak pedig az a dolga, hogy hazája hírnevét, öntudatát meg­őrizze, magasra emelve azt a szintet, amit már elért, amit majd el kell érnie euró­pai és magyar ízléssel. 2011 tavasza 25

Next

/
Thumbnails
Contents