Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 7. szám - Gál József: "Szeretnék a világosság része lenni"

2003-ban életműve elismeréséül Vas megyéért díjjal tüntette ki Vas Megye Önkormányzata. 2008-ban megyei Prima-díjat kapott.

Felmenői között is akadnak művészemberek?

Nem tudok róla, hogy a családunkban bárki is művész lett volna. Édesapám mérnökcsaládja viszont „ontotta” az út-, vizes és kémikus mérnököket. Testvérem is, akárcsak apám, szennyvizes mérnök lett. Édesanyám családjában sem volt senki a képzőművészettel kapcsolatban, de örömmel segítettek és dicsérték próbálkozásaimat. Mindent összerajzoltam, ha papírt láttam. Ezek persze nem voltak jók. Az első nagy élményem 17-18 évesen ért, mikor egy kis tusrajzomat a tanárnő kivetítette a falra - s nagyban, „óriási” méretben nagyon szépnek találtam. Ez az élmény valóban meghatározója lett életemnek.

A háború alatt egyházi iskolában kezdte meg középiskolai tanulmányait. Mi volt az egyházi iskola választásának indoka?

Igen, egyházi iskolában, az Angolkisasszonyok Gimnáziumában érettségiztem 1948-ban. A szüleim számára ez az iskola magas nívót jelentett. Mi voltunk az államosítás előtti utolsó évfolyam, akik ilyen iskolába jártunk. Aztán űzték el a szerzeteseket, apácákat, csak mutatóban maradt egy-két egyházi középiskola az országban.

A művészeti főiskolákra sohasem volt könnyű bejutni. Magának is nehéz volt-e a bejutás a Képzőművészeti Főiskolára? Akadályozó volt-e a fölvételiben az egyházi iskola, vagy a fölkészültsége nem volt megfelelő az akkori kívánalmaknak?

Először az Iparművészeti Főiskola grafikai szakára jelentkeztem. A felvételim bizony nem sikerült. Persze, amikor ilyen főiskolára jelentkezik az ember, úgy érzi, hogy vannak esélyei a bejutásra, hiszen sokat foglalkozott a rajzzal. Szerettem is, amit csináltam, sok dicséretet kaptam a környezetemtől. De ez nem volt elég. A felvételin portrét kellett rajzolni, az jól is ment, de amikor a „szakmát”, plakátot kellett tervezni - hát alulmaradtam, megmaradtam jóindulatú laikusnak. Emlékszem, felvételiző társaim nagyokat mulatva mentek el mellettem. Azt hittem összedől a világ. Nyilvánvaló, a fölkészültségem nem volt elég, ezért valamit tennem kellett. Beiratkoztam egy gép- és gyorsíró tanfolyamra, ahol tanári oklevelet is szereztem. Közben készültem a következő fölvételire. Esténként a Dési Huber szabadiskolát látogattam, ahol Rabinovszky Máriusz művészettörténetet, Gräber Margit és Bencze László rajzórákat tartott. Nagyon jó tanárokra, kedves társaságra, tevékeny órákra emlékszem.

A második próbálkozás sikerrel járt. Könnyen bejutott? Miért a szobrászatot választotta?

Igen, könnyen. Csodálkoztam is, hogy bekerültem, hiszen akkor az értelmiségi családból származók nem élveztek elsőbbséget. Sőt! Szerencsémre nagyon tehetséges, kedves falusi gyerekekkel kezdtük az évet. 24-en voltunk szobrászok,

14