Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 7. szám - Csák Gyula: Háttér (Önéletrajzi részlet 11.)
Kurta, hangos rikkantások röpködtek megint, majd hirtelen és erőszakosan hátradugott a markában egy papírcsomagot a sofőr, amit a tolmácsnő irtózva, már-már hisztérikusan visítozva visszalökdösött.- Nézze, mit akar! - fordult felém. - Azt hiszik, maga nem lakott jól és most az ő ebédjük maradékát kínálják! Valami juhos gazdánál ettek Plovdivban, aki a saját juhait ki szokta mérni. Képzelheti, mi lehetett az! El ne merje fogadni!- Szabad azt a cetlit - nyúltam a céduláért, de a tolmácsnő elrántotta, mondván, hogy felírta rá a pincér a Szabad Európa ma esti adásidejét is, ezért magánál tartja.- Az a recept - mutattam emelkedett hangon a tolmácsnő táskájára, amiben már eltűnt a papír, - önök által el nem képzelhető fontossággal bír számomra! Az nekem olyan majesztatikus szimbólum ebben a pillanatban, ami minden másnál erősebben köt a hazámhoz! Ütős bejelentés volt. Ahhoz hasonlítottam a hatását, mint amikor Túli Jóska barátomnak és Szabad Földes újságíró kollegámnak bejelentettem, hogy személyesen Veres Péter szorgoskodott bulgáriai kiküldetésem körül, ő csempészett húsz dollárt a zsebembe, és hogy ez az utam összefüggésben van a magyar kormánydelegáció belgrádi látogatásával, minthogy mindkettő azonos napon vette kezdetét. Láttam, hogy a figyelem kellően a témára és rám irányult. Mesélni kezdtem, hogy néhány hónappal ezelőtt betévedtem Budapesten a nevezetes Kis Pipa vendéglőbe, ahol kilenc féldeci pálinkát rendeltem egymás után. Úgy zajlott a dolog, hogy hozta a pincér az elsőt, elébem tette, felhajtottam, asztalra koppintottam az üres poharat, és rendeltem a következőt. A kilencedik után azt mondta, nem tud többet hozni, mert elfáradt. Javasoltam, hogy további öt féldecit egyszerre hozzon, ha külön-külön sokallja a gyaloglást.- Nem az a probléma, uram, hanem önnek - esetleg - megárthat az ital. Azt mondtam erre, hogy én minden vendég által igazolhatóan csendben ülök. Némán szemlélem azt a kicsi embert, aki a nagy zongorán cincog a terem közepén. Annyi zajt sem csapok, mint az. Nincs tehát botrány velem. Van más vélemény? Hatásszünetet tartottam és élveztem a kocsiban ülők szemeiből felém parázsló érdeklődést.- Maga a főúr jött vissza s elém tette a tálcán hozott öt extra-féldecit! - toltam egyet a meseszekéren. Most már a kezdetben kedvetlen tolmácsnő is tudomásul vette, hogy illeszkednie kell az élő élethez. Enyhén izgatottnak is láttam, amikor továbbadta szavaimat, amelyek szerint fülemhez hajolt a főúr és közölte, hogy a zongoránál maga Seress Rezső ül, aki a Szomorú vasárnap című dalt szerezte, amit száz nyelvre lefordítottak, és műsorán tartja Ray Charles, Louis Armstrong, Billie Holiday, meg Frank Sinatra. Angolul Gloomy Sunday a dal címe. És az a legenda fűződik hozzá, hogy lúgkövet isznak a szerelmes lányok, ha meghallják.- De mindez semmi! - emeltem fel az ujjam. - Külön tálcán, kis harapnivalót is tett elém a főúr. Úgy ajánlotta figyelmembe, mint olyan magyar specialitást, ami közömbösíti az alkoholt. Ettől még inkább nekibátorodva lehúztam az italokat, azután megettem az apró, de nagyon ízletes étket, amire a plovdivi desszert emlé8
