Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 6. szám - Nagy Gábor versei
Törött szonettek 1. Odahaza Megkergült ingaóra-e az otthon vagy vízóra jege? Aki alulról lát mindent s még csak nem is lemondón, azon az ábránd elhatalmasul. Házam gerendáiban vígan perceg a szú, zöld ábrát rajzol a penész a falon. Könnyelműen, mint egy herceg, fiityörészek, amíg egy csenevész remény-palánta leng a kertben: isten könyöradománya. A gyom alatt féltégla-vetemény korhad, kétnemzedéknyi előző lakónak a hagyatéka. Üdvösebb lenne kihurcolkodni az időből... 2. Egyetem A vers helyett ingyen napszámos munka a jussod, szócséplés, áltudomány. A szellem céhéből mint lett korunkra tömeg-nevelde és diplomagyár, mint lett kallódó lelkek kalodája a campus - nem is kérdi senki már. Szíved s agyad, mint a sav, erodálja a hiábavalóság. Vén szamár leszel hamarosan, akibe hálni jár a lélekjelenlét, s hahota lapogatja a hátát. De lerázni a málhát és hőkölni vissza se merszed, se módod. És professzora leszel az öncsalásnak... 96
