Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 6. szám - Prágai Tamás: Jössz-e velem, szívem?
PRÁGAI TAMÁS jössz-e velem, szívem? A foltos, hegyes orrú kutya meg sem rezzen, még a fejét sem emeli fel, amikor megkerüli a műhelyt. A mellső mancsaira hajtja a fejét, és csak a szemével követi, hogy Spam bejött az udvarra. Tisztára olyan, mint egy róka, csak ne lenne olyan csapzott. Igaz, róka is lehet csapzott. Spam megkerüli a házat, és bekocogtat a műhelyre néző hátsó ablakon. Bekocogtat, és azon a tompa, reszelős hangon már mondja is: „Laci! Laci!” Az ablak szinte azonnal kicsapódik, és kiszólnak bentről.- Na mi van? Mit mondott? Az ablak mögött sötét van, nem látni az arcát. Spam a sötét tükörnek mondja:- Ide hallgass, hagyjad te békén ezt a csajt.- Mondjad már, mi van? Laci arca megjelenik a keskeny, félszárnyú ablaknyílásban. Kihajol, eléri egy fénypászma. A ház déli oldalához sárga, áttetsző, műanyag féltetőt illesztettek. A nap a sárga műanyagon süt át, eléri a fiú homlokát. Vékony kecskefej, de a szakálla nem valami tekintélyes kecskeszakáll. Épp csak szakállacska. Dionüszosz karának sovány mellékszereplője. Ahogy kinéz - és milyen furcsán, féloldalra fordítva a fejét hajol előre -, éppen úgy fest, mint egy kecske, amikor furcsán tartja a fejét.- Várjál. Kimegyek. A kecske eltűnik. Spam magára marad a kutyával. Zsebre vágja a kezeit, és följebb cibálja magán a nadrágot. Aztán inkább előveszi a kezeket - darabos kamaszkezek -, és betűri a bő nadrágba az inget. Az ing alatt több réteg pólót visel, a póló szövete kilátszik, mert az ing nincs is végig begombolva. Egy köpcös tönkön kerek gombafej ül, kiütközött rajta a kefehajszerű moha, a moha tövében kiütköztek a pattanások.- Egyszóval... mit mondott? Egyszerre ott van Spam mellett, a terasz sarkánál állnak.- Figyelj ide... ez a csaj átvágja az agyadat.- Mondd már el, hogy mit mondott...! Hosszú, vékony árnyék. Meghajlik, elnyújtott kérdőjel. Mind a ketten a hátsóudvaron imbolyognak a hideg fényben, az árnyékuk összetorlódik a gazzal benőtt téglakupacon. A szomszéd udvarról átnéz egy kakas, egy kopasznyakú, félrefordítja a fejét. Két árnyék, egy vékony és egy köpcös. Az alkonyi nap mintha hideget sütne. Nyakunkon az október, hamarosan törni kell a kukoricát.- Azt üzeni, ő nem magyarázkodik. Ha nem akar menni a Dübörgőbe, hát nem akar.- így mondta?- Ha nem akar, hát nem akar, így mondta.- Mikor megbeszéltük, hogy megyünk. Már a motrot is elkértem.- En tudom, hogy elkérted a motrot. De ha nem akar menni...? Mindjárt meg73
