Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 6. szám - Pósa Zoltán: Úgy kell magának, miért nem vágta szájon?

ból a pár tyúkból, disznóból éltek, amit a téesztől tudtak el-elkommunizálni. Még lopásnak sem mondanám, eggyel több vagy kevesebb naposcsibe, kismalac, mit számít. Aztán fölhizlaljuk őket és levágjuk. Józsi anyja és apja még megmunkálták a kertet, a ház mögötti káposztást is, még disznót is neveltek. Előbb az öreg ment el, fél évre rá az anyám is. Azóta teljesen lezüllött a háztáji, abba is haltak bele kicsit, hogy a Terus mennyire mihaszna, lusta, nő létire tekergő, falufarka. Kocsi Bálint bá’ az öreg bajszos szomszéd régi góréját bontottam el egyszer százötven forintért és egy kicsi libáért. Akkor mondta el az öreg, - apámmal együtt dolgozott a téeszben, amíg bírta, - hogy a Pest tőszomszédjában lévő sváb faluban megszűnt a régi savanyító, mert újat, modernyet építettek. De a régit felBartek Péter Pál

parcellázták, s ott olcsón adják a helyeket, lakásnak. És volna egy portási állás az új savanyító melletti telephelyen, a fiam ott munkavezető - így az öreg bajusz. Szó szót követett, hazament a százötven forinttal és a soványka lúddal. Végignézett az elárvult portán. Üres az ól, már a tyúkokat is mind levágták, az asszony ellustult a ház körüli munkában és ő sem tud semmit. Ez a lúd is csenevészke, még megdöglik idő előtt. Az asszony épp csak hogy végighallgatta, már rábólintott: ennél rosszabb ott sem lesz. A polgármester is azt mondta: most már tényleg utoljára kaphatnak segélyt, jelentkezzenek közhasznú munkára, az útépítésre. Már másnap hajnalban elindultak, azt a sötét lukat hamar megkapták. Bálint bácsi fia bizalmatlanul nézett rájuk, de megígérte, fenntartja egy hónapig a savanyítós lakást. Addigra eladták az öregnek a szekeresi házat, csak akkor tudták meg, hogy a fia költözik beléje, kapott munkavezetői állást az otthoni téesznél. így aztán hétfőn Józsi hiába hivatkozott arra, hogy a Kocsi úr neki ígérte az éjjeli őri állást, az új sa67