Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 6. szám - Baka Györgyi versei
Ki tudja... ki tudja, nincsen-e már félig Égi Édesanyánk köpenyébe takarva abban az állapotában az ember mikor magáról alig tud már csak belemerül a hunyorgó csöndbe semmi külsőt nem keres tehetetlen testébe szorulva világok határán csusszan át és vissza hosszú várakozásba merül emlékei ledöntik, fölemelik messzire sodorják az időtől csikorogva, fájva áthangolódik minden sejtje áldozata talán már előleg odaátra Aki belesimul az isteni rendbe a világ rendjéből mint szálka kiáll. Belső zarándok szobám egyik falától a másikig lépteim zörögnek, akár a szél kavarta avar, ablakom párkányán kék kő tál vízzel telve előbb veréb fürdik benne aztán a lélek - távozóban 62 Mint szálka
/
