Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 6. szám - Kulin Ferenc: Párhuzamok és ellenpontok Liszt Ferenc és Arany János pályafordulóján
KULIN FERENC Párhuzamok és ellenpontok Liszt Ferenc és Arany János pályafordulóján A MODERNSÉG KEZDETEI AZ 1850-ES ÉVEK ZENÉIÉBEN ÉS LÍRÁMBAN Előadásom címe és alcíme is magyarázatra és némi kiegészítésre szorul. Amikor a modernség kezdeteit Liszt és Arany pályájának az 1850-es évekre eső szakaszában jelölöm meg, az irodalom- illetőleg a zenetörténetben elfogadottá vált korszakmegjelölést követem, de jelezni kívánom: tisztában vagyok vele, hogy a szó tágabb értelmű használatát is figyelembe véve a ’posztromantikus modernség’ kifejezést kellene használnom. Tisztában vagyok azzal is, hogy - miként azt a Bach zenéjét Leibnitz filozófiája segítségével értelmező Eggebrecht mondta: „/filozófiai/ mondatok nem hasonlíthatók össze hangképződményekkel”, következésképpen egy költőt és egy muzsikust csak akkor (úgy) mérhetünk össze egymással, ha nem gondolataik, hanem a konkrét műelemzésekkel feltárható gondolkodásmódjuk között próbálunk összefüggéseket keresni. Miután erre a feladatra egy másik, nem történészeknek szánt tanulmányomban vállalkoztam (Liszt h-moll szonátájának és Arany/íz örök zsidó című versének összehasonlítására tettem kísérletet), ezúttal azokat az életrajzi, társadalom- és eszmetörténeti motívumokat vázolom fel, amelyek a különböző művészeti ágakhoz tartozó műalkotások esztétikai karakterének rokonságát segítenek megérteni. Távolabbról szemlélve szinte minden életrajzi mutatójuk és minden személyiségjegyük végletesen különbözőnek látszik, a tüzetesebb vizsgálódás azonban - túl azon, hogy elgondolkodtató - hasonlóságokra is figyelmeztet, olyan poláris ellentéteket tesz kitapinthatóvá, amelyek minden egyéb módszernél pontosabban ’be- mérhetővé’ teszik annak a kulturális paradigmának a határait, amelyből a modernség posztromantikus minőségének tartalmai születnek. Ezek a poláris ellentétek személyiségalkatukban, műveltségükben, életviláguk privát szférájában és művészetük társadalmi hatásának dinamikájában egyaránt szembetűnőek. Arany félénk, önbizalomhiánnyal küszködő, már-már (olykor) kórosan rejtőzködő alkat, Liszt legnagyobb válságai idején is megingathatatlan küldetéstudattal bíró, szenvedélyesen kontaktusteremtő, sugárzó, kitárulkozó lélek. Arany a kálvinista puritanizmus világnézeti és valláserkölcsi értékrendjét, s az ehhez szervesen illeszkedő német bölcseleti hatásokat sajátítja el a legmélyebben, Lisztet már gyermekkorában a katolikus barokk szellemisége érinti meg, majd a francia újkatolicizmus mozgalmának egész életét meghatározó sodrásába kerül. Arany Petőfi és Liszt Chopin iránti vonzalmának azonos a funkciója: mindkettőjüket saját alkati korlátaikon lendíti át a zseni-barátság mágneses ereje, s mindketten tovább viszik „korán elhunyt bará- tuk” művészi örökségét. Arany privát szféráját egy szűk, lokális, szociológiai értelemben homogén közösség zárt, s így védett világa jelenti, s ennek is köszönheti családi élete biztonságát és harmóniáját - Lisztet a korabeli európai szellemi és 50
