Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 6. szám - Weiner Sennyei Tibor: A nagy eretnek

tosak, gondolkodó képességük gyakorlásában pedig visszafogottak.” - a király először elcsendesedett, majd így szólt hozzám, hogy tudja, a bölcselet és a herme­neutika elkötelezett mestere vagyok, mégis milyen magyarázatot fűzök ezekhez a sorokhoz? Felség, válaszoltam, e könyvnek még csak az elején járok, sorai eddig tisztáknak és egyeneseknek tűnnek, de ha az egyház, a többi atya, a barátaim azt mondják, hogy ez szenny, tűzrevaló, akkor bizonyosan úgy van. Feladatom, hogy bűnös következtetéseit e műnek leleplezzem, pokoli hibáit felmutassam. A most elsőként kiemelt részlet nem áll szembe ugyan Krisztus tanításával, bár a ráció til­takozhatna. Mondhatnánk, ha sokat és nagyon sok mindenről hallunk, akkor oko­sabbak leszünk, s éppen így, sok-sok könyvnek az összeolvasása által is. Igen, oko­Polgár Csaba sabbak, de nem biztos, hogy jobbak. Bármennyi könyvet olvasunk el, bármennyi várost járunk be, attól még nem leszünk jobbak, csak tájékozottabbak. Ha azon­ban e könyveket és városokat úgy szemléljük, hogy elménkben alázatosak vagyunk, kijelentéseinkben, tetteinkben, gondolatainkban pedig visszafogottak, úgy merít­hetünk tapasztalatainkból is. Ám azt hiszem, fenség, hogy itt másról van szó. Moh­nes azt állítja, hogy Isten Szelleme, jelenléte gyakorlással megtapasztalható, átél­hető. A király bólintott, az atyákkal továbbálltunk. March atya szóvá tette, hogy nem voltam elég szigorú, s megkért, bár ez inkább parancsnak tűnt, hogy útinap­lómba, ha lehet, ne írjam be azt az apró részletet, hogy ő adta oda a kocsiban ezt a bűnös könyvet. Este nyolc tájban Bécsújhelyre érkeztünk, innen a Steierország határán fekvő Schottwein felé haladva, átkeltünk a Semmeringen, s május 14-én, napnyugta után Mürzzuschlagba értünk, ahonnan másnap a Mürz folyó mentén a Mura völgyébe, Leobenbe értünk. Itt megpihentünk. Judenburgot érintve Neu­36

Next

/
Thumbnails
Contents