Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 6. szám - Könyörtelen figyelem. Alexa Károly és Bokányi Péter beszélgetése Tárnok Zoltánról
Könyörtelen figyelem ALEXA KÁROLY ÉS BOKÁNYI PÉTER BESZÉLGETÉSE TÁRNOK ZOLTÁNRÓL A. K. Elnézést kérek, hogy rögtön magamhoz ragadom a szót: ennek most merőben életrajzi, sőt talán mondhatom, kortörténeti okai vannak. Oly régi a kapcsolatom Tárnok Zoltánnal (egyetemi éveink kezdete - azaz - 1963 óta, akkor még Farkasházi névre hallgatott), hogy ennek a kollegiális-baráti viszonynak a jelzése már önmagában is „adalék” egy irodalmár generáció sorstörténetéhez. Szerénységből nem mondanék „nagy generációt”, ahogy ez egy film címe alapján elhíre- sült, de egy magasabb, mondhatni históriai nézőpontból megállapítható, hogy ez a korosztály az, ami vitalitásában is összeköti a második világháborút 1956-tal és a rendszerváltozás éveivel. Es ehhez még hozzátehetjük, hogy nekünk még voltak személyes-családi emlékeink arról a Magyarországról is, amely a nemzeti nagyság és a polgárosodás jegyében látta jövőjét - ezt az álmot zúzta szét a történelem Trianonnal és a kommunizmussal. Nagyapáink még harcoltak az első világháborúban és még éltek, amikor a hatvanas években a hagyományos magyar társadalom létmódja a mélystruktúrákban is véglegesen befejezettnek nyilváníttatott. B. P. Valóban, ez a „Ti generációtok” sokat megélt nemzedék. S valószínűleg éppen ez az, ami különös felelősséget ró Rátok a jelen aspektusából: ez a generáció személyes emlékekkel rendelkezik a félmúltról, 56-ról például, aztán meg alakítója, motorja volt a 80-as évek világának és a rendszerváltozásnak, mindenképpen figyelni illik arra, ha valaki közületek megszólal. Hiszen ez a nemzedék látta azt, amiről az újabb nemzedékek csak ezer értelmezőn keresztülfutott véleményekkel rendelkezik, látványai, emlékei, tényei nincsenek. A Ti nemzedéketeknek vannak összehasonlítási, viszonyítási pontjai: ezért, ha Ti mondotok valamit korszakok analógiáiról, annak mindenképpen nagyobb súlya van. Azok a sorsok, amelyek Tárnok Zoltán új kötetének elbeszéléseiben kibomlanak, épp ezért nem kor- szakspecifiukusak: az elnyomorított, leszázalékolt életek ijesztően egyformának látszanak az esetlegesen eltérő társadalmi berendezkedések mindenféle díszletei között... Tárnok új kötetének egyik legkülönösebb sajátossága a történetek frissessége: nem érzékelhető igazán az idő, a kor, amelyben a megírt sorsok történnek, született bár a novella a 70-es vagy a 90-es években: az ember - s ez az, amit Ti nyilván jobban tudtok - nagyjából ugyanúgy működik a maga mikrovilágában egy diktatúrában is, meg egy ún. demokráciában is. A. K. Lakóhelyünk között egyetlen háztömb, öt évet töltöttünk el a pesti bölcsészkaron, ugyanazon a „proli” - magyar és történelem - szakpáron, ekkor olvashattam már első írásait, több évig dolgoztunk ugyanegy munkahelyen, megfordultunk egymásnál, meccsekre jártunk stb. Tudom, hogy mely beszédfordulata24
