Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 1. szám - Vasadi Péter verse

Igen, vagyunk a történelem akrobatái, itt állunk a cipőnyi, talpalatnyi kis szigeteken, és várakozásunk novemberi napfürdő a biztató reneszánsz Mosolyban.

Azzal a jó reménnyel köszöntöm Gyalai Bélát, hogy talpunk alatt ezek a kis szigetek előbb-utóbb összeérnek, hatalmas nagy szigetté, Kárpát-medencévé növekednek. A bulváros mocsarakat pedig legyen erő csatornákba vezetni, lecsapolni.

Köszönöm, hogy Gyalai Béla művészete nekem is erőt ad.

Köszönöm, hogy mindezt elmondhattam.

Elhangzott Lakiteleken, a Népfőiskolán, 2010. november 25-én

2 2 2 2

V A S A DI PÉTER

Paradox

Mit firkál össze ez az ember?

Iszonyodom a mélységeitől. ...Igaz. Tea verőfényben élsz, magasan, fölszíneken.

Én lent a sötétben.

Te mégis vak vagy, én csak világtalan.

Te sötétlesz, én megvilágítok. Az van, ami nincs.

Ezt az úr mondta először, másodjára József Attila (nekem), ez a széntolvaj. Nemzet Prolija. Próféta.

4