Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 5. szám - B. Tóth Klári versei
Születésnapok hagyatéka (PESSOA: SZÜLETÉSNAP CÍMŰ VERSE ALAPIÁN) Akkoriban, amikor szokás volt megünnepelni a születésnapod, nem mintha mára leszoktatok volna róla, de a gyerekkori fények, színükig tele várakozással, az elsuttogott titkok, selyempapírzörgés, mintha a szívedet csomagolnák be, eíharapott szavak, mikor belépsz, nem ellened, érted zárnak ki, meglepetésszag terjeng, szivárog a falakból az ünnep közele, kimész a kertbe - tapintatból - az öreg barackfa mindig meghallgat, belesuttogod a kéregarcba, eltörtél egy tányért, és nem vallottad be, elnyiszáltál bottal egy fülbemászót, hosszan tekergett a fájdalomtól, küzdöttél ellene - saját félelmed ellenfelükül láttad homokban térdelő alakod, ahogy gyilkolod a bogarat, míg magad is fülbemászóvá változtál, érezted a botot, mintha a mellkasodon húznák-vonnák, mint egy rossz vonót, tudtad, már magadat áldozod, hegedűtested belepusztul a zenébe. Akkoriban, mikor szokás volt megünnepelni a születésnapod, az egész év egy nagy várakozássá sűrűsödött; mikor nyolc éves lettél, épp magas lázzal feküdtél prizniccel a mellkasodon - vegyétek le rólam az ükapát, hideg, fázom tőle, a halott ősök nem melegítenek, maradjanak csak ott, apu meséiben, anyu esti virrasztásaiban... Körbeült a család, odahozták a diótortát, rajta nyolc gyertya, világítottak a félhomályos gyerekszobában, csillogtak a gyerekszemek, mikor forró kezedbe tették sajátkészítésű ajándékaikat, csak nézted, nem akaródzott kibontani, maradjon a titok, a sejtelem, remegtek a fények, a nyolc lángocska izgett - mozgott, árnyékot rajzolt a falra, ettől még többen lettetek, a múlt árnyai is megjelentek a maguk ajándékaival, arcodon lázrózsák, égtél, lobogtál magad is, mint a kilencedik gyertyaláng, világítottál életed múlt és leendő fényeivel, mintegy előrevetítve a következő évet, egész eljövendő sorsodat. 90
