Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 5. szám - Gál József: Horváth János, a sorsfestő
Neked mi a fontos: a vonal vagy a szín? A kettőt nem nagyon tudom szétválasztani. Szeretek rajzolni színek nélkül is szénnel, grafittal. Szeretem a rajzot, mert amit meglát az ember, azt gyorsan lehet rögzíteni. Könnyen készül el egy-egy kép, vagy sokáig hordozod magadban? Van, amikor így, van amikor úgy! Nem szeretem sokáig magamban tartani a témát, mert akkor „elszárad”. Szurcsik János is mondta egyszer, ha sokáig gondolkodik a látottakon, akkor már kevésbé megy. Legjobb azonnal rögzíteni. Én vázlatot se nagyon szeretek csinálni egy képhez, hacsak nagyon nem szükséges. Nem szeretem, mert úgy érzem, a vázlattal elsütöttem a puskaporomat. Sok ismert festmény vázlata frissebb, élményszerűbb, mint a végleges változat. Mit szeretsz a színekben? Vannak-e kedvenc színeid? Nem szeretem a rikító színeket. A pasztellek állnak közel hozzám. Kitüntetetten kedvenc színem sincs. Mindig azokat használom, amelyek legjobban segítik a témát megmutatni. Szoktál a képeiden korrigálni? A régebbi, 1-2 évvel korábban készülteken nem. „Menet közben” igen. Volt úgy, hogy valamit elkezdtem festeni, de mindenféle bajom volt vele. Fogtam, letöröltem egy ronggyal, ezáltal összemosódtak a színek. Aztán újra kezdtem. Ezt mások is gyakran megteszik. Domanoszky Endre gyakran járt Zsennyén. Itt festette a maga korában híres képét, az Olvasztárt. Majtényi furcsállva mesélte, hogy Doma festés közben letörölte az egészet, ahelyett hogy új vásznat vett volna elő. A művész szerint a törlés utáni foltok, az ott maradt vonalak inspirálták. Hova helyezed magad a mai piktúrdban? Magamról nem szívesen beszélek, soha nem is jutott eszembe, hogyan építgessem az életművemet. Ela mindenképpen válaszolnom kell, akkor inkább másoktól idéznék. Kratochwill Mimi azt írta egy katalógus előszavában rólam, hogy én: ,/í magyar művészetben elfoglalt helyét tekintve a legjobb művészek derékhadához tartozik, hovatartozását érzelmi világa határozza meg. ” Fia igazában belegondolok annak taglalásába, ki vagyok én, nem vagyok elégedett magammal. A megelégedettség mindenféle munka halála. Hogyan emlékszel vissza pályádra? A tanítás nem akadályozott a festői pályafutásom alakulásában. Lehet, ha csak festéssel foglalkozom, többet festettem volna, de nem biztos, hogy jobbat. Akik 24
