Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 5. szám - Gál József: Horváth János, a sorsfestő

Tanítóképző és Líceum nevű középiskolájában folytatta. Aztán 1944 áprilisában megszakadtak a középiskolai tanulmányok.

Miért?

Természetesen a háború miatt. 1945. március 25-én plakátok jelentek meg a város utcáin, hogy minden 1930-ig született férfi jelentkezzen itt és itt három napi hideg élelemmel, ruhával. 15 évesen levente voltam én is. Bujkálhattam volna, de apám azt mondta, menj el, nehogy ezek a disznók (ti. a nyilasok) itt, a szemem láttára lőjenek agyon. El is mentem a kijelölt helyre, aztán a nyilasok kíséretével elindultunk nyugatra. Az osztrák határon két német katona vett át bennünket: az egyik kissé sántító ejtőernyős, a másik egy idősebb katonatársa. Az ő kíséretükkel mentünk Linzbe.

Hogyan?

Körülbelül 20 napig gyalogoltunk Linzbe. Megérkezésünk után beöltöztettek bennünket a Luftwaffe egyenruhájába.

Mit csináltatok a táborban? Hogyan telt el egy-egy nap?

Ha szükség volt rá, kisegítő munkát végeztünk. Leginkább azonban alaki gyakorlatokat - „jobbra át, balra át”-okat - végeztettek velünk. Mi fegyvert nem kaptunk, hiszen ekkor már közeledett a vég. A háború utolsó napjaiban aztán Linzből egy közeli kisvárosba, Ennsbe vittek át bennünket. Mi a kisvárost kettéosztó, szintén Enns nevű folyó keleti oldalán „táboroztunk”. Május 5-e éjszaka a parancsnok, aki az orosz fogság helyett amerikai fogságba akart kerülni, átvezetett bennünket a nyugati oldalra. Ez az oldal az amerikaiak „felségterülete” volt. Ez volt a szerencsénk. Mondhatom, a második születésnapom. Mert ha az orosz zónában maradunk, a német egyenruhánkban biztos, hogy nem kíméltek volna meg bennünket. Volt egy másik, szintén a háborúhoz kapcsolódó szerencsém is, 1944. április 13-a, amely ugyancsak meghatározó mozzanata az életemnek. Története a következő: tűzifát akartunk venni, és a fuvarost én kísértem volna a fatelepre. A megbeszélt időpontban azonban a fuvaros egy másik rendelést teljesített. Szerencsémre, mondom most, ugyanis a fatelep bombatalálatot kapott. Ott pusztult el szerencsétlen ember a lovaival együtt. Ha akkor vele megyek, ma nem beszélgethetnénk itt.

Mikor és hogyan jöttél meg a hadifogságból?

1945. október közepén értünk haza. Visszafelé már nem gyalogoltunk, vonat hozott vissza bennünket.

Gondolom folytattad az 1944-ben megszakadt tanulmányaidat.

Mivel a tanév akkor már megkezdődött, így nem volt lehetőségem, talán nem is akartam bekapcsolódni a tanításba. Elmentem dolgozni a győri Vagongyár öntö15