Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 5. szám - Fenyvesi Ottó verse

Thursday Morning Blues.

Egy hang a mélyből: csütörtök.

Szeretném itt befejezni, a teraszon, nem máshol.

Innen szép a kilátás. Látom a kertet. Látom az ősz rothadó színeit. Mindenszentek harsány orgiáját.

A hamvadó rezedát, a barnuló sárgákat. Látom a fakuló világvégét.

Már megittam kávémat.

Ügy döntöttem:

átadom magam a szavaknak.

Nem tudom mi volt a legnagyobb bűnöm. Talán többet kellett volna úsznom, több zenét kellett volna hallgatni, többet utazni?

Nem kellett volna semmit se várni.

Nem kellett volna hinni senkinek.

Csak magamat kellett volna szeretni?

&

Egy szép napon, majd egy szobában.

Mindegy.

Lábujjhegyen kivisznek.

A szobában zűrzavar, rendetlenség, mosatlan kávéscsészék, tányérok, a padlón kedvenc lemezeid:

Ramones, Einstürzende, Humble Pie. Miles Davis, Monk, Charlie Parker. Vivaldi, Mozart, Monteverdi.

Satie, Bartók, Muzsikás.

A sok Honky Tónk, csűrdöngölő és woodoo. Hendrix.

És hallod majd a gyimesieket is.

Ez egy olyan nap lesz.

Vég nélkül jönnek majd a rímek. Masíroznak.

Szép lesz,

újra lepereg minden.

Metal Cajun,

Desert absolute,

Psyche mediterrane.

&

12