Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 3-4. szám - Győri-Nagy Sándor: Kultúrjelentések nyelviesülése: a hang és az érzet, a gyök és a képzet

dakat. Parasitus - lehet-e ezt jobban lefordítani, mint így: Két ház ebe. Vagy Nihil sine causa (Semmi nincs ok nélkül) - Tudja Pál, mit kaszál. Involuta rés (Bonyolult ügy) - Csiga-biga... Hát ilyen nyelvünk volt nekünk. Meg ilyen észjárásunk kétszáz évvel ezelőtt.

Egymáson fekszik három szótár, legfölül a legrégibb: Hernádi Miklós: Közhelyszótár (1976). Mi sem jellemzi jobban a témakijelölését, mint az, hogy hárman lektorálták: egy nyelvész, egy szociológus és egy kultúrpolitikai hivatalnok. A felismerés „a társadalom egyedeinek gondolkodásbeli közössége”. Ami a közhelyekben nyilatkozik meg. A használat során egyre bornírtabbá váló evidenciákban, axiómákban, frázisokban és szentenciákban. Szavakban, amelyek mögül eltűnik a nyelv. Ma már ez a kötet az érett és már szaglani kezdő Kádár-kor társadalmi regénye. Vannak benne fényképek is: minden arc mögött egy történet. Csak ekkor már nem voltak olyan írók, akik realista nagyregényt próbáltak volna írni róluk- belőlük. Ez alatt Bart István Hungary and the Hungarians című dictionary-je. Nyelvi fordulatok és népéletbeli toposzok, szokások, mitológiák, hiedelmek: a köztudat támpillérei. A magyaros arctól a mákostésztáig, a párizsitól a Pártig, a szalonnasütéstől a Szent Többig. A harmadik szótár maga a Retró szótár, Bürget Lajos könyve. „Korfestő szavak a második világháborútól a rendszerváltásig”. Es ez nem is szótár, hanem lexikon. Kérdés, hogy ami az idősödő magyar ember tudatában egyetlen korszak, az valójában hány köznyelvi szakaszt is jelent. Nagyon alapos tényfeltáró munka van a könyv mögött, enélkül lassan már a kortársak is felednék a Szabad szélt, a szimatszatvort. a vulkánfibert és a flórharisnyát. S mögötte magunkat: ahogy a moziban derültünk, kisiskolások, a nagy szovjet Dunajevszkij zenéjén, otthon meg hüledeztünk, amikor apánk csak zsidó Deutschként emlegette, vagy ahogy iskolatáska helyett gázálarctáska himbálózott az oldalunkon, vagy ahogy a Pestre vonatozó szegény falusi le nem veszi a szemét a madzaggal átkötött bőröndjéről, vagy ahogy kínlódtunk első szerelmeink szoknyája alatt ezzel a pamutrettenettel valami behavazott telefonfülkében. Minden retró-szó kaland a történelemben.

És nem találom a Fattyúnyelv szótáramat, pedig azt még az egyik szerző, Ge- dényi Mihály özvegyétől kaptam, és akkor még itt az internet. Bele se vágjunk... Pedig el lehetne csámcsogni - mondjuk - a Queer szótáron, ahogy a legdurvább ho- moerotikus technológia „kiad” egy erőszakos és kirekesztő világképet, sőt politikai filozófiát, és lám milyen érdekes a Régiség Lexikon (Abacus - Zwissengoldglas), a Székely szószedet (parapács és priccsesnadrág), amíg el nem jutunk a Wikiszótárig, amelynek „célja, hogy minden nyelv minden szavát tartalmazza”. Ha elkészül, vége mindennek.

(A szerző megjegyzése. A CzF. -konferencia aira volt alkalom a számomra, hogy beszámoljak arról az elsöprő irodalmi élményről, amit évtizedekkel ezelőtt kaptam a Nagyszótártól. Es kapok azóta is. Amit Jókai mellett és Arannyal együtt olvasok. Ma olvasom ezt a másfél száz éves nagy művet, mindig ma. És ma kalandoztam el Czuczorék kezét fogva az internetig. És most, amikor vissza kellene jutnom hozzájuk, a szerkesztő mondja ki: elég. Majd - talán - a legközelebb. Pedig...)

188