Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 3-4. szám - Győri-Nagy Sándor: Kultúrjelentések nyelviesülése: a hang és az érzet, a gyök és a képzet

szerint más-más módon merítenek hasonló hangjelentés-körökből. Az „ész” funkciójelentésének a németben két megfeleltethető szó is van, természetesen az „ész”- től is és egymástól is eltérő szójelentésekkel. Ám a Verstand és a Vernunft szavakról azonnal látszik, hogy egyaránt bonyolult, művi szerkesztmények. Az „ős”-sel összehasonlítható jelentésű szavukban (Ahne, ejtsd: „Áne”) a tapadásjelentés, a hozzátartozás dominál. Érdekes ugyanakkor, hogy épp fordítva, mint a magyarban: a mássalhangzó fejezi ki a közelséget, a hozzátartozást, tapadást, míg a végtelen időbeli távolság felé az Á hangzó nyit. Hogy Saussure ökrei végképp kimúljanak a tudományos igényű gondolkodásból, foglaljuk össze a legfőbb tanulságot: minden kultúra a maga teremtés-szegmensére alapozott világképe szerint teremti kulturális jelrendszeri kódjait, így nyelvi tényeit is. Azaz minden nyelvi tény elsó'sorban kulturális tény, és úgy is vizsgálandó. Minden nyelvi jellel a kultúra üzen a messzi múltból a mindenkori jelenen át a kultúrközösség jövendő nemzedékeinek. A magyar nyelvi tényekben egy őstisztelő kultúra üzeni, hogy az utód nem tekinthet el az ősök által összegzett és örökített tudástól, mert az életet jelent: az életben tartó föld megtartásának tudását.

A magyar kultúrtudás szerint mindez megszentelt üzenet, hiszen az ősök Istennel egyesültek. Isten szavunk gyöke a S folyamatosító hangjelentésére, és az E-nél is tágasabb, „legnagyobb tágasság” hangjelentésű I-re épül. A Halotti beszédből ránk maradt „ős” szavunk „isemük” változata. De itt sem az egyetlen gyökazonossági példa, hanem az azonos gyökcsoportba, pontosabban jelentéskörbe tartozás a lényeg. S ugyanígy az is, hogy a megszentelt üzenetet nemzedékről nemzedékre tovább kell adni. Az üzenet gyöke, és a „nemzedék” jelentésű „íz” („hetedíziglen) együtt tartoznak ugyanebbe a gyökcsoportba. Csak a súlyos S, az éteribb SZ után az utóbbi zöngés Z párja a zön- gével fóldibb tartamosságot, testességet kap. Az U világosan egy „célcsoportra, cím- zett/kör/re szűkítést” jelent, míg „izenet” változatát épp attól „érezzük költőibbnek”, mert az I hangjelentése a címzettkörre szűkítés jelentését a nemzedéksor „tágítása, végtelenítése” jelentésre cseréli, és egyben magát a szakrális értelmű nemzedékjelentést is felidézi.

Valóban nagy tehát az írástudók felelőssége. Különösen a hamis tanok kreálóié, és azoké, akik ezeket emberi hiúságból, tudományos presztízsből „az érvényes tudományos igazság” rangjára emelik, és abban megtartani igyekszenek. Különösen nagy a tudva és akarva ártani akaróké. Mert ezeknek az üzeneteknek az elzárása nem „csak” azt jelenti, hogy „egy üzenet” nem jut el címzettjeihez. A kultúra üzenetei fenntarthatósági üzenetek. Ezek a teremtett világ fenntartható művelésére és őrzésére szolgáló megszentelt tudás kódjait tartalmazzák. A tévtanok a teremtett világ fenntartható művelésére és őrzésére szolgáló megszentelt tudás „dekódolását”, öröklődését, ezáltal az emberi közösségek teremtésbeli feladatteljesítését akadályozzák meg. Ezért állítom ma is, hogy a legfontosabb ökológiai tudomány a helyes optikával művelt kultúratudomány , amelyet ezért kultúrökológiának hívok. Az alapjául szolgáló környezeti kommunikációs nyelvészet a legfőbb szerv ess égtudomány. Kidolgozását csak elkezdtem, de ez nem egy személy vagy nemzedék dolga. Nem késő, de nem késlekedhetünk vele. Ezt elősegítendő adta ki a MÖF Európai Kommunikációs Intézete a 2002-ben és 2004-ben megjelent Környezeti Kommunikáció I. és II. egye172