Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 3-4. szám - Győri-Nagy Sándor: Kultúrjelentések nyelviesülése: a hang és az érzet, a gyök és a képzet

kítja ki: a kódrendszert, amely a teremtett világ neki és szülőközösségének adott szeletéhez és az erre vonatkozó teljes, filogenetikus tudáshoz tartozik.

A gügyögés korszakában az érzetazonosítási folyamatok újabb érzetterületekre terjednek ki. Az anya továbbra is megmarad a csecsemő által hallás útján nyert hangzásérzetek legfőbb forrásának, ám a babát ekkorra már mások is mind gyakrabban veszik körül, sőt kézbe. Más arcok beszédmozgásait is figyelheti közvetlen közelből, hallhatja a már ismerős hangokat más hangszínnel, más pontossággal ejtve. Ezzel nyelvi egyedfejlődésében az első olyan minőségi ugrás feltételei teremtődnek meg, amelynek alapja a nyelvi működések valamely szintjén a többféle egyéni változat együttes megléte, és saját egyéni változatának ezekre épülő aktív felépítése. Ez történik most a hangjelentések hálózatának kiépülésében is. Az anyai minták tömege után és mellett most már közelről látja-hallja a legkülönfélébb értelmes beszédhangok megvalósulásait más beszélők neki címzett, szeretetsugárzó beszédfolyamaiból is. A változatos hallásérzetek nyomán nagy sebességgel alakul ki a hang- és hangzásváltozat-értés. Az ezzel párhuzamosan mind erőteljesebb gőgicsélés során azonban már nemcsak külső hallásérzeteket és hangképző látványérzeteket rendelhet egymáshoz. Életében először rendelhet egymáshoz olyan hallásérzeteket is, amelyek hangáit 8maga produkálja, olyan hangemlékekkel, amelyek hangképző látványemlékekkel együtt rögzültek emlékezetében.

Ettől fogva rohamos gyorsasággal halad a hangérzetek összegyűjtésében. A hangképzési érzetrend M/N kettőshangzója körül hamarosan körbetapogat és képzéshe- lyileg rögzít is minden olyan hangképzési lehetőséget, amelyik a körülötte hangzó anyanyelvben is megvan. Természetesen sok olyan hang is keletkezik ekkor, amelyek csak afféle „próbahangok”, legalábbis a magyar nyelvben, hisz más, esetleg a világ nagyon messzi tájain élő nyelvekben akár értelmes beszédhangok is lehetnek. Az emlékezeti és egyidejű hangzós kontrollra támaszkodó önellenőrzés az értelmes beszédhangok képzéshelyi érzeteit bővülő változatlánc formájában mint hangjelentéseket sorolja egymáshoz. A változatlánc legelőbb is logikusan a saját viszonyító bázis körül épül tovább. így az M/N bázishoz képzéshelyileg legközelibb, tapadásjelen- tés-változatokat hordozó hangkészlet jelenik meg leghamarabb: a M/N képzéshelyi környezetében a NG, a NY és aj (GYŐRI-NAGY 2010/2002:29).

A „mással-” és „magán-” hangzók

Már a fenti alaphangcsoportból is kitűnik egy perdöntő tanulság. Az, hogy használhatatlan, mert téves és tartalmatlan a nyelvészet „mássalhangzó”-„magánhangzó” terminusa. Ha ui. az eddig érintett két „mássalhangzó” kört tekintjük, azt kell mondanunk, hogy ezek egyik tagja se „igazi »mással« hangzó”. Egyikük képzéséhez, kiejtéséhez se kelletik „magánhangzós” elem: „mássalhangzó”-ként is mindenféle segédhangzó nélkül, magukban hangzanak. Igen ám, de akkor mi a „magánhangzó”?! A ^„lebegő levegő”, a hangképző légáram „akadály nélküli” távozása? Ha valóban tudományosak vagyunk, akkor ez a „lehelet”*' meghatározása. Vagy a <■* „szu- szugás"-é. De már ez a két szó is jellegzetesen kétféle légáramlási utat/módot jelöl, aminek nyelvi következményeire itt nincsen mód kitérnünk. A légáramlásból, a leheletből, szuszogásból akkor lesz hangképző erő, beszédhang, szó, ha erre a lég162