Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 3-4. szám - Lőcsei Péter: Kresznerics Ferenc és "gyökerésző" szótára
LŐCSEI PÉTER Kresznerics Ferenc és „gyökerésző" szótára Bármerre néztek a XVTII. század utolsó harmadának magyar literátorai, az írásbeli kultúra területén lemaradásokkal, hiányokkal szembesültek. Fordításirodalmunk, könyvkiadásunk, olvasóközönségünk elmaradt a nyugat-európaitól. A folyóiratok az érdektelenség, a pénzhiány és a cenzúra szorításában vergődtek. Alig jelent meg anyanyelvű újság. Molnár Albert, Pápai Páriz Ferenc és Bőd Péter szótárai már szűkösnek bizonyulnak. A korszak kiadványaiban több alkalommal is felvetődött a magyar lexikon és a korszerű nyelvtan igénye. Napvilágot láttak Aranka György, Makó Pál, Teleki József és Verseghy Ferenc szótári tervezetei. A nyelvújítás pengeváltásaiból kiderült, hogy sok a bizonytalanság a dialektusokkal, a nyelvtörténettel, a helyesírással, a szóeredeztetéssel és az egyes szóelemek megítélésével kapcsolatban. A magyar stilisztikai és retorikai ismereteket még nem dolgozták fel korszerű kiadványokban. Az Akadémiára, a szaktudományok egyetemi tanszékeire és a Nemzeti Színházra évtizedekig kellett várni. A kódexek tudományos feltárása, a nyelvtörténeti dokumentumok kiadása esetleges volt. A túlméretezett egyéni kezdeményezések egy része torzó maradt. Példaként Fábchich József, Kassai József, Révai Miklós és Verseghy Ferenc befejezetlen írásait említem. Akadtak ugyan heroikusán dolgozó papok, tanárok, önművelő kutatók, a sajtó alól kikerültek korszakos munkák, de Bitnicz Lajos még 1827-ben is így panaszkodott: „Szavaink’ öszszesze- désében,jelentések' meghatározásábanfőképen Szabó Dávid, Sándor István és Márton Jó- seffáradozott; azonban ezek ’ szókönyvei sem felelnek meg mostani szükségeinknek. Számos szótári kísérlet, nyelvtanféle, közmondásgyűjtemény csak szerzőjének halála után jelent meg; egy részük máig kiadatlan. Kresznerics Ferenc a szerencsések közé sorolható, ugyanis megérte, hogy az általa szerkesztett gyökérrendű Magyar Szótár első kötete napvilágot látott.2 Tanulmányomban szerteágazó munkásságának fontosabb állomásait, lexikográfiai anyaggyűjtésének értékeit mutatom be. A Vas megyei származású szótáríró élete nem bővelkedett látványos fordulatokban. Alakját, tevékenységét nem övezik megfejtésre váró titkok; sorsának alakulását feljegyzéseiből, naplóiból, leveleiből pontosan nyomon követhetjük. Fontos adalékot jelentenek akadémikussá választott tanítványának, Szilasy Jánosnak az írásai.3 Kresznerics Ferenc 1766. február 24-én született Iváncon. Tizenegy éves korában került a szombathelyi gimnáziumba; ezt követően Sopronban és Pozsonyban folytatta tanulmányait. Diákként vált a könyvek szerelmesévé. Minden bizonnyal tanárainak példáját követve kezdte írni olvasónaplóját, az Analecta Philological (a továbbiakban: Analecta), amelyet több-kevesebb rendszerességgel a halálos ágyáig vezetett. Kilenc kötetbe gyűjtött jegyzetei hű képet nyújtanak sokoldalú érdeklődéséről, olvasmányairól. Kiderül belőlük, hogy kiket tanulmányozó
