Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 3-4. szám - Horváth Katalin: Czuczor és Fogarasi a szócsaládokról - a szavak egyenes ági és oldalági rokonsága
A pozitivista komparatisztika korai képviselői, elsősorban Hunfalvy Pál, majd Szarvas Gábor és követőik meg nem értéssel fogadták, és hevesen elutasították a korábbi korszak gondolatait, s az ennek a szellemében fogant műveket. Ahogy Munkácsi Bernát Az árja és kaukázusi elemek a finn magyar nyelvekben c. műve előszavában (1901:5) fogalmaz: „Kiirtották a gyommal együtt a hasznos plántát is”. Saját korukban az 1850-es évektől kezdve erősödött meg a kritika Czuczorék munkájával szemben: 1870-ben Hunfalvy Pálnak jelent meg nagyobb bírálata a Nyelvtudományi Közleményekben A Magyar Nyelv Szótára elveiről és azok miképi alkalmazásáról címmel (1870: 302-324); később pedig Szarvas Gábor fogadta különösen értetlenül a szótárt. Elfogultan és rosszindulatúan bírálta, megtagadva tőle minden elismerést, a Magyar Nyelvőr 1878-79-es évfolyamának tizenhárom részre osztott nagy tanulmányában (Nyelvőr 8., 9. szám). A kérdés az, hogy a szerkesztők a tervezet, és megbízásuk ellenére miért döntöttek az etimológia és a nyelvhasonlítás mellett Hiszen munkájukat így jelentékenyen megnehezítették, megtöbbszörözték, s főként ezzel váltották ki nemcsak az utókor, hanem a kortársak egy részének is kemény bírálatát, meg nem értését. Bírálták a kiegészítésre, változtatásra irányuló döntésüket magát, majd az első megjelenő etimológiák (mutatványok) nyomán a szófejtés elveit és módszerét: az ún. gyökrendet, a gyökelemekre és gyökhangokra bontás gyakorlatát. De főként azt, hogy nem csupán a rokon nyelvek körében keresték szavaink rokonságát, eredetét, az egyre erősödő, terjedő, később finnugornak nevezett nyelvrokonság gondolatának megfelelően, hanem az addig feltárt, hiányos finnugor anyagot is figyelembe véve ugyan, de elméletileg a világ minden nyelvére2 figyelemmel kívántak dolgozni. A fenti kérdésre írásaik adják meg a választ (1. pl. Czuczor 1851: 288-299, 1858: 540-543.; Fogarasi 1861: 212-226, 1874: 1-8; Czuczor-Fogarasi 1862: 1-164). 2 A szócsaládosítás 2.1. A szócsaládok egy-egy nyelv szókészletének olyan részrendszerei, amelyeket elemeinek közös eredete, rokonsága hoz létre. Az etimológiai kutatás első lépcsője, legfontosabb feladata az, hogy megtalálja egy-egy nyelv tőszavainak (= alapszavainak, gyökeinek’) az adott nyelven belüli eredetbeli kapcsolatait, rekonstruálja a szavak rokonságát. Először azokat az összefüggéseket tárja fel tehát, amelyeknek a segítségével a szavak családosíthatóak. A szavak eredetbeli kapcsolatainak azonban egy nyelven belül is különböző fokozatai vannak, a szavak közelebbi és távolabbi rokonságáról beszélhetünk. 2.2. Czuczor és Fogarasi a Nagyszótár munkálatai során a szavakat családosítva, a magyar szavak között kétirányú rokonságot állapít meg: szerintük a gyököknek egyenes ági, illetve oldalági rokonaik vannak. Az egyenes ági rokon szavak ugyanarra a gyökre vezethetők vissza: Pl. kér-, kerül, kerít, keres, kerge, kerget, kergül, keret, kerék, kerek, kéreg, kering, keringő, kerengő stb. Idetartoznak továbbá e képzett szavak további származékai: pl. kering, keringeni, keringés, keringő, keringőzik, keringőzés, kerengő. Azaz az egyazon tőből (gyökből) képzett alakok sorát látjuk itt (vö. Horváth 1997: 208-212). Az oldalági rokonság pedig nem más, mint a gyök szabályos hangváltozások nyomán keletkező alakváltozataiból, s az ezekhez kapcsolódó jelentésváltozatokból 77
