Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 3-4. szám - Pomozi Péter: A szabályos hangmegfelelés dicsősége és viszonylagossága

a. Általában nem mindegy, hogy a hang (fonéma) szókezdő vagy szóbelseji helyzetben van-e;

b. Gyakorta nem mindegy, hogy a fonéma fogalomszó vagy grammatikai elem része-e;

c. Szintén külön figyelembe veendő, ha egy fonéma egyben morféma is17, különös tekintettel a grammatikai funkciót betöltőkre, melyeket épp grammatikai funkciójuk miatt nem ritkán érintetlenül hagyhatnak a hangváltozási tendenciák, így kivételesek lehetnek a szabályos hangmegfelelés szempontjából. Ennek egyik legszebb példája, hogy az ősi szókészlet (finnugor) elemei esetében szóbelsejében t > z hangváltozás zajlott le. Ez még egyes igen ősi jövevényszavainkat, mint pl. az iráni nemez-1 is érintette, érintetlenül hagyta azonban mind t akkuzatívuszragunkat, mind a határozott igeragozás egyes szám második személyei -d személyragját.18

3. Történeti hangváltozások, területi és társadalmi hangváltozatok

Az ősmagyarban lezajlott p > f csak történeti hangváltozás abban az értelemben, hogy ma már nem hat, sőt, már az ómagyarban sem hatott: paradicsom szavunkból nem lett faradicsom, a palotából falota stb. E változás esetében tehát nem egyszerűen fonológiai realizációs lehetőségről, vagy-vagy megvalósulásról, hanem lezárt hangváltozásról van szó.

Érdekes, hogy a finnugor nyelvek közül ez a tendencia kizárólag az ősmagyarban hatott. Ez rögtön kiviláglik, bármely, szókészleti ősi rétegébe tartozó szavunkat egybevetjük rokonnyelvi megfelelőivel: magyar /ów ~ vogul19 pun ~ osztjákpon - ~ votjákpun- ~ cseremisz/) na- ~ mordvinpona- észtpunu- ~ ünnpuno ~ karéipuno- stb. (A jelentések minden esetben ’fon’ és/vagy ’fonalat készít’.) Ez nem jelenti azonban azt, hogy a p >f hangváltozás elszigetelt jelenség lenne. Igen általánosan lezajlott pl. az indoeurópai nyelvcsaládon belül a germán nyelvek körében is, vö. latin pater ~ gót fadar ~ angol father ~ német Vater ~ svéd fater, vö. még óind pi- tár\ ui. latin piscis ~ német Fisch ~ angol fish ~ svéd fisk stb. (A magyar jassznyelvi fater vagy a finn jassznyelvi fatsi ’fater’ természetesen nem tartozik e hangváltozások körébe, mert azok kései, XIX. utolsó harmadánál végénél nem korábbi f-es átvételek a németből ill. a svédből.)

Az előző fejezetben szó esett róla, a hangváltozások jó része pozíciófüggő, így a szabályos hangmegfelelések is eltérőek lehetnek eltérő hangtani helyzetekben. A magyarban a rokon nyelvi szóbelseji -p- megfelelések helyén többnyire egy másik réshangot, -v-t találunk, és ez így van a vogulban és az osztjákban is: magyar sava(nyú) ~ északi vogul s w- ~ északi osztják s w- cseremisz sáp - ~ moksa mordvin sapa(ma) ~ lív app n ~ vót ap ~ vepsze hapa- észt hapu ~ karéi hapan ~ finn ha- pan. (A példák jelentése minden esetben ’savanyú’, igetöveknél ’savanyít’, kivéve a vepszét, ahol ’megromlik’.)

A hangváltozás olyannyira helyzetfüggő lehet, hogy mássalhangzó esetén a megelőző/rákövetkező magánhangzó, magánhangzó esetén a megelőző/rákövet- kező mássalhangzó is befolyásolhatja. A magyar nyelvben régóta meglévő, sőt minden bizonnyal megőrzött ősi vonás a magánhangzó-illeszkedés, a magas, mély, ill. hangrendi szempontból semleges magánhangzók szembenállása. Attól függően, hogy ősi szavainkban a szókezdő mássalhangzóra mély vagy magas hangrendű ma70