Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 3-4. szám - Pomozi Péter: A szabályos hangmegfelelés dicsősége és viszonylagossága

Természetesen a nyelv számos pontján szerephez jut a hangszimbolika, így az állathangutánzó, ill. egyes gyermeknyelvi és hangutánzó szavakban is. Az is tagadhatatlan, hogy régebbi korokban, akárcsak százéves távlatban is, tehát A magyar nyelv szótára összeállításának idejében is, az emberi nyelvben is nagyobb szerepe lehetett a hangszimbolikának. Visszaszorulásának egyik lényeges oka a radikális életmódváltozásban, a természettől való elidegenedésben keresendő. Az pedig ismét más kérdés, hogy irdatlan történeti távolságban (paleolingvisztikai aspektusból, azaz a fejlett emberi nyelv kialakulási folyamatának szempontjából) szemlélve az emberi nyelvet, joggal számolhatunk a nyelvi jel motiváltságának magasabb szintjével. Ebből azonban az utóbbi több tízezer év, alkalmasint akár százötvenezer év fejlett emberi nyelveire vonatkozóan messzemenő következtetéseket levonni nézetem szerint túlontúl merész dolog. Ekképp a gyökjelentésekből egyeden modern emberi nyelvben sem rajzolódhat ki hangjelentés-szótár. A szócsaládok szerveződését tehát nem ezoterikus hangjelentés-szummák, hanem a szóképzés általános és nyelvspecifikus lehetőségei, - lexikális jelentésbeli összefüggések, jelentésátviteli-lehetőségek, szóképzésbeli lehetőségek - befolyásolják. így a magyar „a” nem jelent a nagyfokú ajakkerekítés miatt gömbölyded nyíltságot, sem ab ovo távolra mutató jelentése nincs9, mint azt Táncsics Mihály képzelte, és egyáltalán semmilyen hangnak sincs/sincse- nek eleve lexikális vagy grammatikai jelentése(i).

Összességében tehát a hangváltozások vizsgálatakor figyelembe kell vennünk az alábbiakat:

a. A szó jelentése megváltozhat úgy, hogy a hangalakja egyáltalán nem változik: Marha szavunk az ős- és honfoglaló magyarság ridegen tartott, pompás szürkemarhájától, ill. általában ’kincs’ jelentéstől beszűkül a ma ismert marhafajták, azaz kb. ’egyfajta tejet és húst adó háziállat’ jelentésig, majd névátvitellel a nagyvárosi utcán az ’ostoba, hülye embert’ is elkezdte jelenteni. Kincstől a szitokszójelentésig földcsuszamlásszerű jelentésváltozás, anélkül, hogy a szó hangalakja megváltozott volna.

b. A szó hangalakja megváltozhat úgy (hangtörténeti okok, nyelvjárási sajátosságok, eltérő egyéni ejtések stb.), hogy a jelentését ez a legkisebb mértékben sem befolyásolja. Német eredetű cukor, bodnár szavunk jelentése mit sem változott attól, hogy az eredeti alak magánhangzó harmónia nélküli volt, de nyelvünk ezt a maga hangtani képére formálta10 (<Zucker, Wagner). A magyar nyelvjárási szép~szíp~sziep; csend~csend~csönd alakok ugyanazt jelentik, függetlenül a nyelvjárási hangtani színezetektől. Ha egy gyermek kígyó helyet kingyót mond, viszket helyett biszket-tt, akkor gyermeknyelvi változókról van szó, és nem arról, hogy a kígyó vagy a viszket szavak jelentése megváltozott volna. A gyermeknyelvi variábilisok sokszor azonosak egyes történeti vagy területi variábilisokkal, vö. őrségi szarok ~ közmagyar szarv ~ észt saru (ejtsd szarv) stb.

c. A hangutánzó, hangulatfestő, ill. egyes gyermeknyelvi szavak esetében egyszerűen hangutánzásról van szó, szó sincs arról, hogy a hangutánzás fizikai ténye a kérdéses beszédhangokat állandó jelentéssel ruházná föl, még kevésbé, hogy utóbbiak állandó jelentése motiválná a hangutánzó szavak hangalakját. Ez statisztikailag is képtelenség lenne, mert csak onomatopoetikus szóból sokkal több van, mint fonémákból, sőt, e ponton érdemes emlékezetünkbe idézni Arisztotelész szempontját is a nyelvenkénti különbözőségről.

67