Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 3-4. szám - Németh Renáta: A gyök fogalma a romantikus nyelvelméletben

vidor, vidul, híd; lifeg,; igét, csiga, csigolya, pige, víg, igy, igyekszik; iktat, czika, czikáz, csikland, csikló, csikoltó, sík síkos, sikamlik, fika (gyalog járó katona, és orrból folyó nedv), esik, gyik; illan, illen, billen, illeg, billeg, csillog, csillag, csillám, villám, villant, pillant, pillangó, pilinga, milling, nyíl, nyit, nyílik, nyilallik, piti, pille, tilt; hinba, hinbbál, linba, linbál, linbus, himlik, himt, in, inger, int, inog, ingó bingó., ringat, indít, indúl, inai, inas, ingat, binczk, czincza, csincszál, fincz, finezos, finczároz, finta, fintor, fin- torgat, hinár, hinta; hintái, hintó, hinnyog,; ipar, iparkodik, lipiczkél; iseg, piseg, iszam, iszamodik, iszap (csúszó, iszamló, sikámló sár), iszony, iszonyodik, csiszan, csiszamodik, kíszt, viszket (izged); bitang, fityma, lityeg fityeg; íz (articulus) izeg, izgat, bizgat, izgága, izom, piszkál; pizse, pizselle, pizslen (pisién), zsizsi, zsizsik ’stb. Mindezekben először alapeszme a’ könnyű, vagy kicsi, vagy hirtelen, vagy rövid mozgás, ’s általán a’ mozgás’ fogalma alá tartoznak; másodszor, mindnyájokban, midőn a’ többi hangok változnak, egyedül az i hang az, melly állhatatosan megmarad. Vájjon nem szabad-e ok- szerüleg állítanunk, hogy itt az i a’ tiszta gyök, és jelentése mozgás...” (Czuczor 1854: 290-291).

19 A CzF. -t bármelyik „betű”-nél felnyitva ezt látjuk igazolódni: a „T” például szerepel egyrészt gyökhangként (hét jelentéssel), másrészt a múlt idő jeleként, harmadrészt a tárgyeset ragjaként, negyedrészt mint „igen szapora igeképző,” ötödrészt „mint névképző,” s végül mint „igehatározói rag-”

20 „[Mjindenféle szó-elemzésben csak a’ gyökérszóig hathatni föl. Odáig van élet; odáig van tudomány, vagyis az adott életnek felfogása. Túl azon összehasonlítás által tán észre lehet venni, hogy illyen vagy ollyan osztályú szókban inkább illyen vagy ollyan, hogy úgy mondjam, anyagú parányok, vagy bötük fordulnak elő: de ezen parányok soha sem életelvei a’ szóknak; azok soha sem határozzák meg az értelmet, hanem csak azzal járnak illyen vagy ollyan értelemben.

A’ szógyökerek tehát szók, értelemmel biró egész szók, ha mindjárt elavultak is már. Ezen gyökereknek alakulását nem tudjuk megfejteni: de azt kell és lehet tudnunk, mint származtak tőlök a’ származék-szók. E’ származtatásban minden nyelv, melly ősi, azaz melly másokkal együtt és rokonságban ugyan, de önállólag, mintegy magától fejlett ki, saját képzőket hajt ki, mellyek mintegy meg annyi bogai, bimbaji a’ fának és vesszőnek A’ ragok jobbára szinte szók: a’ képzők a’ nyelv’ életének bimbózása, ’s ezért inkább csak összegyűjteni és rendezni, mintsem magyarázni lehet.

A’ szógyökerek, mennyiben azok nem „onomatopoeonta” ’s a’ képzők, lehetőleg felvilágosíttatnak a’ nyelvek’ összehasonlítása által. De erre is a’ természet az útmutató. Előbb kell valamelly adott nyelvet az ő rokonaival összehasonlítani, hogy felfoghassuk fajbeli sajátságát és különbségét: azután lehet csak a’ magát egyedileg tökéletesen bírót más nyelvekhez is állami. ’S a’ természetnek ebbeli útja a’ tudománynak is útja” (Hunfalvy 1852: 140-141).

21 Vö. például a következővel: „Azok a sajnos gyakran nagyon is korszerűtlen etimológiai és nyelv- hasonlítási elvek ugyanis, amelyeknek követése miatt e két érdemes szótárírónkat olyan sok gáncs érte, lényegében véve már Fogarasinak »Magyar Metaphysica vagy a’ betűknek eredeti jelentése. A magyar nyelvre alkalmaztatva« címen Pesten 1834-ben megjelent művében föllehetők. E könyvében a szerző azt bizonygatja, hogy a hangoknak, vagy ahogy ő mondja: betűknek a kanti metafizika értelmében vett a priori jelentései vannak, s ezek a világ legeredetibb nyelvének, a magyarnak a gyökérszavaiban és származékaiban lelhetők fel a legtisztábban (i. m. 11). Az első nyelvalkotóra való hivatkozás végső forrása Platón Krátülosza, a metafizikai alapvetésé pedig Kant filozófiájának Wilhelm Traugott Krugtól népszerűsített formája” (Balázs 1978: 151).

22 A téma jeles kutatója, Fónagy Iván több munkájában tárgyalja a hangokhoz kapcsolt jelentések kérdését (jó összefoglalás például Fónagy 1995).

63