Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 3-4. szám - Bérczi Szaniszló: Magyar Nyelvkémia
ÉDES GERGELY Nemzeti nyelvünkről (1788) (RÉSZLETEK) Édes anyám és hív nevelőm a tiszta Magyar nyelv, Amellyen Eleink szóltanak, édes anyám. Édes anyám, mellyen kinevezni tanultam először A dolgok neveit s képeit, édes anyám. Édes anyám, amelly emlőin gyenge gerézdként Függve nevelt s gonddal tarta fel, édes anyám. Édes anyám, amelly két térdeit adta legelső Zsámolyomtól, nyújtván karjait: édes anyám. Édes anyám, amelly a téjjel kezdte szerelmét Éreztetni velem; szüntelen édes anyám. Édes anyám, amelly daliás formára ruházván Adta Magyar nevemet; szüntelen édes anyám. Édes anyám, amelly vérén szerzetté Hazámat S termő lakhelyemet; szüntelen édes anyám. Édes anyám, amelly soha gondoskodni felőlem Élvén meg nem szűnt; szüntelen édes anyám. Édes anyám, amelly a Múzsák gondos ölében Kerti babérjaival felkoszorúzta fejem. Hlyen anyám s nevelőm lévénn a tiszta Magyar nyelv, Úgymint amellnyek most is örülök igen. Mint fogom én vájjon lefizetni szerelme jutalmát? Hát már mindezekért holtig adóssá legyek?... ...Édes anyám! óh szép anyanyelv! a szívem irántad Mint ég, csak te lehetsz egymagad erre tanúm? Szép anyanyelv! ha van olly rész bennem, melly nem akarná Hív szolgálatodat tenne; füzeddel emészd! Aki pedig hozzád másként érezne Hazánkban, Lepje meg a szégyen melly megalázza fejét. 56
