Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 3-4. szám - Balázs Géza: A megszakadt hagyomány
3 CSOÓRI SÁNDOR Találkozás az anyanyelwel (1974) (RÉSZLETEK) ...Szavak... elfelejtett, kisemmizett szavak. A névtelenség Duna vizével, Tisza vizével, Szamos vizével elsodortatott szavak! Rólatok legalább megemlékeznek. Mert ti foghatók és tapinthatók voltatok. De ki ad nevet a megnevezhetetlen hiánynak? Annak, aminek ti csak jobbágyai, szolgálóleányai, nyílt eszű napszámosai voltatok? Ha manapság elkezd valaki egy mondatot, könnyű megsejteni a végét. Titkot, erőt, lenyűgöző leleményt nemigen rejteget már a nyelv. Gondolatot még csak-csak, de életet, amely hitelesítője, társa lehetne a gondolatnak, mint nő a férfinak, alig. Magam se tudnám, hogy mekkora ez a - szavak elvesztésénél is nagyobb - veszteségünk, ha az utóbbi öt-hat esztendőben nem részegültem volna meg jó párszor olyan mondatoktól, melyeknek minden íze őrzi még hajdani nyelvünk természetét. Őrzik a szavak, a szavakból kibomló képek, a mondat-bujkálások, őrzi a szavak közti csönd, a lélegzet melege, a vére. „Annyi verést megettem, hiszi-e? - néz rám egy fekete ruhás gyimesközéploki asszony. - De úgy vagyunk, ha nincs ember, nincs semmi!” Két mondat, s belefér az egész élet. A közlésből megtudom, hogy rossz sorsa volt, hogy verte az ura. Aztán azt is megtudom, hogy az ura meghalt. Vagy inkább elhagyta? Nem! A többesszámban a közösség hangja is megszólal. Az életről vallott fölfogás. „De úgy vagyunk, ha nincs ember, nincs semmi.” Ezeket nyugodtan nevezhetnénk létmondatoknak... ...Egy temetési menetben azt hallom a halottról: „Már öregember volt, de a menyecskék örökké ott csiripoltak a derekában.” Soha méltóbb búcsúztatót egy távozónak! Egy fiatal lészpedi csángó „fehérnép” tízesével, húszasával szalaszt világgá ilyen mondatokat: „Ha pénzed van, élő napod is van, mondtam az uramnak, jól megtudd.” Kép, hangsúly, érzelem, magatartás, szemlélet teljessége egyetlen mondatban. Ráadásul a bujkáló izgalom is, amely a gondolat rejtélyét a legutolsó szóig feszültségben tartja. Mi hogyan mondanánk? Talán így: „Ha pénze van az embernek, nincs problémája.” Talán másként. Befejezésül ide kívánkozik még egy másik mondat is. Ugyancsak Lészpedről, az előbbi forrás közeléből. Egy anya beszél a legkisebb lányáról. Ezt mondja: „Annának olyan ura van, tedd a sebre, meggyógyít.” Úgy írom ide, mintha egy ismeretlen népdalt, vagy mintha egy ismeretlen balladát másolnék le izgatottan. 28
