Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 3-4. szám - Békés Vera: A Nagyszótár körüli kortárs vitákról tudományfilozófiai megközelítésben
tett meg és a pozitivista racionalizmus paradigmájával szemben küzdelem során szorult ki a tudományosság színteréről. Meg kell jegyezni, hogy még az 1990-es évek elején is a nemzetközi tudománytörténeti-tudományfilozófiai szakirodalomban - tisztelet a kivételnek - meglehetősen elképesztőnek tűnt egy olyan feltétezése, hogy létezett egy a romantika holisztikus világszemléletével harmonizáló, önálló paradig- matikus vonásokkal bíró, sajátos tudománytörténeti korszak. Mára már a jelentős kutatásokon alapuló nemzetközi szakirodalom vitathatatlanul igazolja ezt a tényt.4 Magyarországon ez a paradigma vezérelte az 1820-as és 70-es évek között végbement sikeres nyelvújítást, és ennek alapelvei segítették megszületni Czuczor és Fogarasi művét, A magyar nyelv szótárát. A Nagyszótár, amikor csupán szótártörténeti keretek között vizsgáljuk, egyedülálló, paradox jelenség, unikum. A Szótár történetével foglalkozó kutatók egykor sokat vitatkoztak arról, hogy vajon az Akadémia eredetileg beérte volna-e egy előkészítő, csupán értelmező szótárral, s csak „az etimológiai részt felvenni kívánó Czuczor és Fogarasi vitte lejtőre a szótár ügyét”5, avagy „a felelősség alól az Akadémia akkori nyelvtudományi osztályának tagjai sem menthetőek fel.”6 Ma már nemigen vitatják, hogy Czuczor és Fogarasi szótára az Akadémia által kezdeményezett, jóváhagyott és mindvégig támogatott alkotás.7 A Szótár terve együtt született az Akadémia eszméjével8, és a megalakult Tudós Társas ág Alaprajzában kötelezte magát a magyar nyelv lehetőségig teljes szótárának elkészítésére. A negyvenes években a leendő NSz. anyagának összegyűjtését az ún. „szóműhely” vagy „szókirakat” segítségével is támogatta a Tudós Társaság: a Szótárba ajánlott szavakat az Akadémián jegyzékben kifüggesztették egy táblára, és ki-ki odajegyezte a maga javaslatát.9 Toldy Ferenc titkár az Akadémiai Évkönyv 1847. évi hivatalos jelentésében pedig így nyilatkozott a készülő szótárról: „Elfoglalta a két munkás tagot a dolgozat folytatásán kívül a szóelemzés és nyelvhasonlítás is.... Miután e szerint a nagyszótár két új elemmel kiegészíttetett, oly munkának nézhetünk örömmel és bizodalom- mal elébe, mely a magyar nyelvet anyagi egész mivoltában, szerkezete minden egységeiben, történeti fejlődésében s más vele érintkezett nyelvekhezi viszonyában tűntetendi elő, s jövendőre mindennemű nyelvbúvárlásban anyagul, irányul és kiindulópontul szolgáland. S ezt az Akadémia annál biztosabban reményli, mert a dolgozók a követendő elveket és módszert elébb az osztály véleménye alá bocsát- ván, s ennek helybenhagyását megnyervén, számos czikkeket terjesztettek elő, mik az Akadémiát e részben teljesen megnyugtatták.”10 A NSz. tudományos elveiről Két tényezőt kell egyszerre feltennünk ahhoz, hogy a NSz.-paradoxon értelmezhetővé (azaz megszüntethetővé) váljék; s ezek csak egy pozitivisztikus tudománykép felől visszatekintve zárják ki eleve egymást: Egyfelől: a NSz. romantikus műalkotás. Másfelől a NSz. a saját (tehát a romantikus liberalizmus) tudományos paradigmájával összhangban született, annak megfelelni kívánó tudományos alkotás. 9
