Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 3-4. szám - Békés Vera: A Nagyszótár körüli kortárs vitákról tudományfilozófiai megközelítésben
3 BÉKÉS VERA A Nagyszótár körüli kortárs vitákról tudományfilozófiai megközelítésben Filozófia—magyar szakos egyetemi hallgatóként a hetvenes évek elején, az egyik legkorábbi élményem a Czuczor Gergely és Fogarasi János szerkesztette Nagyszótárral (továbbiakban: NSz.) való találkozás volt. Az akkoriban még a Nemzeti Múzeum épületében működő Széchényi könyvtár nagy olvasójának szabad polcáról gyakran levettem a NSz. valamelyik kötetét, mert érdekelt, mit mondanak egyik vagy másik szóról, kifejezésről, hogyan magyarázzák annak származását, fejlődésének történetét. Pedig - mint magyar szakosnak - ekkorra már tudnom illett, hogy a szakmai közfelfogás szerint a szótár értelmező része ugyan többé-kevésbé elfogadható maradt, ám etimológiáját annak idején már a kortárs nyelvtudósok is dilettáns, ábrándos, délibábos nyelvészkedésnek nyilvánították. Diákéveim során alkalmam volt aztán az MTA Nyelvtudományi Intézetében részt venni a készülő Uj Nagyszótár felgyűlt nyelvanyagának rendezésében. A poros cédulák selejtezése közben gyakran elgondolkodtam azon: hogyan lehet az, hogy Czuczor és Fogarasi szótára maradt az egyetlen befejezett úgynevezett nagy szótárunk, s hogy mi lehet az oka annak, hogy azóta a nálukénál sokkal komolyabb apparátussal indított etimológiai programok rendre torzóban maradtak. Egyebek között ezért is közeledtem egyre nagyobb érdeklődéssel és tisztelettel a NSz.-hoz. Egyetemi doktori disz- szertációm témájául is az Akadémiai (Czuczor-Fogarasi) Nagyszótár történetét és a magyar nyelvújítási mozgalom nyelvfilozófiai alapjainak vizsgálatát választottam.1 A kutatás során minduntalan olyan paradox jelenségekbe ütköztem, amelyekkel - pusztán az egyetemen tanultakra támaszkodva - nem boldogultam volna. Nem értettem például, hogy a gróf Teleki József által irányított Magyar Tudós Társaság kezdeményezései, noha igen sikeresek voltak, mégis többségüket - különösen a NSz.-t - a későbbi tudománytörténet-írás csodálkozással vegyes gyanakvással szemlélte, és semmilyen módon nem tudta tudományos teljesítményként látni. Márpedig számomra mind nyilvánvalóbbá lett, hogy ezek a teljesítmények nem pusztán dilettáns, ábrándos elmeszülemények, nem pusztán kuriózumok egy tudomány előtti korból, hanem saját koruk átfogó szellemének, a romantikus liberalizmusnak tudományeszményével és a német természetfilozófia szemléletével összhangban álló tudományos munkák. Olyan alkotások, amelyek megfelelő mél- tányolásához azonban felül kell vizsgálnunk a tudományosság fogalmát illető beidegződéseinket. 7
