Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 2. szám - Bakonyi István: Fehérvári beszélgetés Takáts Gyulával
-Talán azt lehet mondani, hogy a kínai művészet, akár versben, akár rajzban a harmóniát sugározza. Az összhang nagyon meg tudja fogni a nyugati embert is. Azért sugározza a harmóniát, mert nem szakadt el a természettől. Addig, amíg az ember a természettől tanul, és nem szakad el tőle, megmarad a kiegyensúlyozottság, olyan értelemben, hogy az életét alapvetően befolyásolni tudja.- Az ember életét kétfajta környezet veszi körül: az egyik a természeti, a másik a társadalmi, a történelmi. Gyula bácsi költészetében elmélyedve azt tapasztaljuk, hogy a konkrét társadalmi valóság nagyon megszűrten van jelen.- Az előbb említett gyönyörű mediterrán tájon van a legszebb magyar történelmi táj is. Ha végignézünk Szigetvártól egészen Győrig, vagy Esztergomtól egészen Pécsig, akkor egy olyan történelmi tájat ismerünk meg, közben mondjuk a Balaton melletti tájakkal, hogy sugárzik belőle nemcsak a magyar történelem, hanem a magyar nyelv szépsége is. A magyar irodalomnak a legszebb sorai is ezen a tájon születhettek meg. Rám tehát így hatott és hat a világ.- És a mai magyar valóság mit sugároz a költő'számára?- Erre is csak azt mondhatom, hogy a becehegyi kis présház, a kis alkotóház körül köszönt engem a Balaton vidékének szőlőművese, halásza, az erdők, a szarvasok vadásza. Én így vagyok szoros kapcsolatban a magyarságot képező történelmi réteg mindegyikével. Ez sugároz számomra egy gazdag világot, de a múltból említhetem a Helikont és Festetics Györgyöt, és akkor érthető lesz az én vonzódásom a paraszthoz és az arisztokratához egyaránt.- Persze tudjuk, hogy aktívabb korszakában volt múzeumigazgató, tehát közéleti ember is Kaposváron, és máig az ugyancsak Kaposváron működő'Berzsenyi Társaság elnöke. Ezek a tények is nyilvánvalóan összekötik a művészeti és a társadalmi eseményekkel.- Ez természetes, hiszen mint múzeumigazgató és mint a képzőművészettel is foglalkozó ember közeli kapcsolatba kerültem a külvilággal. S hogy mást is mondjak: a pásztorvilágról is írtam egy jelentős könyvet. Érdekelt a somogyi berki halászok élete, azt különös szeretettel tanulmányoztam. Meg akartam ismerni ezek tárgyi világát, s ez egy múzeumigazgató számára azt hiszem, természetes volt. S az életemben igen fontos szerepet játszik a Berzsenyi Társaság. A Társaságban az első világháború után jeles tanárok, például Biczó Ferenc vagy Merényi Oszkár nagy szeretetet tanúsítottak az írók iránt. Engem is készségesen felkaroltak, és első verseskötetemet is a Berzsenyi Társaság adta ki. Eljártam az ő társaságukba, és ennek nyomán én is arra törekedtem, hogy felemeljem a Berzsenyi Társaságot, hogy jelentős szerepet töltsön be a magyar irodalom életében.- És végül arról, hogy sokan beszélnek ma a vers és az irodalom háttérbe szorulásáról, arról, hogy az emberek alig olvasnak, és inkább egyéb dolgokkal töltik ki szabad idejüket. Mi lehet a költő'válasza a huszonegyedik század elején ezekre az aggályokra?- Szerintem a szép, a képen éppúgy, mint a versben, mindörökké élni fog. A versnek a haláláról nem beszélhetünk. Még akkor sem, ha az emberek többsége nem tudja, hogy a szép hasznos. Észre se veszik a verseket. Aki a szépet megismeri, az már alkotni tud. Legyen akár kőműves vagy lakatos, vagy bármilyen foglalkozású ember. Hiszek abban, hogy a szépet megismerő ember jobban tud dolgozni annál, aki nem tudja, hogy mi a szép. Tehát biztos vagyok abban, hogy a szép egyben hasznos is! S ezért is szeretem idézni, emlegetni Berzsenyi Dánielt, aki ebben a szellemben tevékenykedett, és a közjónak a prófétája volt. A magyar 67
