Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 2. szám - Vass Norbert: Levélbe írt nemzedék

tak. A versekbe fagyott színek és érzések egy csöngei kukoricasütögetés, Szamos- parti horgászat, budapesti éjszaka, vagy fonyódi iddogálás alkalmával harsány ta­pasztalattá oldódnak. Hazatérve pedig, az asztali lámpa fényénél, a konyhakert csendjében újabb illékony-örök sorokká fagynak. Gondolhatunk-e ennél mélyebb, igazibb, igazabb megismerést? „MIT GONDOLSZ, MENNE ILYESMI..." - NEMZEDÉKI LAPRÓL LEVELEZŐK Takáts Gyula úgy emlékszik, Weöres Sándor volt nemzedéke legszorgosabb leve­lezője. Weöres, csöngei gazdaságából, pécsi törzskocsmájából, vagy akár a szom­bathelyi közkórházból is, napi három-négy órát szentelt a posta megfordításának. A hozzá érkezett levelek sajnos elvesztek. Az általa írtak azonban világosan mutat­ják fáradhatatlan munkálkodását és megkérdőjelezhetetlen szerepét nemzedéke szervezésében. A Helyét kereső nemzedék-be is tőle került be a legtöbb levél. Persze a többiek is „Sanyi”-1 keresik, terveit, ver­seit, vendéglátását méltatják. Weöres - a meglett, elsőkötetes szerző - óva inti Ta- kátsot a túlzott buzgalomtól. „Hogy sok író­nak megküldözd a könyvet, annak nem sok ér­telme, nagy része el sem olvassa és egy se köszöni meg. De a következőknek mégiscsak küldd el... ” És itt - az ártatlan felsorolás mögött a pél- dakép-nagyok bújnak - Babitsot, Kosztolá­nyit, Németh Lászlót, Basch Lórántot, Ig­notus Pált, Kocsist és Várkonyit említi. Persze Weöres nemcsak a kanonizálókat, hanem a kánonra érdemeseket is összegyűjti egy másik alkalommal. 1935 tavaszán saj­nálatát fejezi ki, hogy Takáts még mindig nem kapcsolódott be a fiatalok irodalmi életébe, majd névsort olvas, milyen nagy­szerű társaság várná a somogyi verselőt. Akkoriban Vándor Lajos és Örkény Ist­ván Keresztmetszet című lapja számított ez egyik fő találkahelynek, a másik fontos gyűjtőkör pedig Kiss Tamásék Tiszántúli Figyelője volt. Az érdemesebbek pedig Weöres szerint: Vas István, Bóka László, Ró­nai Mihály András, Varró Dezső, I. Szemlér Ferenc, Keszi Imre, Hajnal Anna, Rad­nóti Miklós, Forgács Antal, Zelk Zoltán, Sértő Kálmán, Házy Ferenc, Jékely Zol­tán, Kiss Tamás, Toldalagi Pál, Képes Géza, Sinka István, Pálffy István, Vándor Lajos, Orosi József, Habán Mihály, Kászonyi László, Ortutay Gyula, Székely And­rás, Kis Ferenc, Tatay Sándor, Fejtő Ferenc, Kosaras István, Rónai Pál, Tábori Pál. Szubjektív, mégis fontos névsor ez. A készülődő nemzedék első nyakkendőkötése után készült pillanatkép. „Nagyon sok emberrel tanok fönn levélbeli összeköttetést - írja másfél hónappal ké­sőbb Weöres -, legfőképpen magunkfajta korú költőkkel, kiknek elit részét szeretném egy táborba összehozni. ” És rakjuk is most rögvest mellé a pár nappal korábban Kiss Ta­Takáts Emil és Takáts Gyula 1939-ben 42

Next

/
Thumbnails
Contents