Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 11-12. szám - Csák Gyula: Háttér (önéletrajzi részlet 13.)
karika táncolt előttem. Attól tartottam, elszédülök, ezért kinyitottam a szemem. Egy halat láttam a cipőm orránál. Halk nesszel tátogott. Hárítani próbálta torkából a halálthozó levegőt. Akkora volt, mint a tenyerem. Soha nem láttam hasonlót. Otthoni étrendünkben nem szerepelt semmilyen hal. Egyszer ettünk csíkot, káposztával, de a csíkot mástól kaptuk. Akkor már megszűnt a múlt századi, sárréti vizes világ, csak erekben, csatornákban fordulhattak elő emberi táplálékul szolgáló vízi élőlények. Meg persze legnagyobb folyóvizünkben, a Hortobágyban. Körülnéztem, hogy megpróbáljam kideríteni, honnan került ide ez a hal? Bal oldalam felől hozzávetőleg húsz méterre volt a tenger, a jobb oldalamon, azonos távolságban, erdőséget láttam, ismeretlen fákkal. Hátrafordulva vethettem egy pillantást a napozó hölgyre. Kedvem támadt kiáltani, hogy kipróbáljam, hallótávolságon belül vagyunk-e még, de időben visszafogtam magam. Ennek jóvoltából elhárult az a veszély, hogy megriasztom az erdő csendjét, meg az a még nagyobb, hogy meghallja kiáltásomat a címzett. Nagyon jól esett ugyanis nélküle időznöm. Tulajdonképpen most gondoltam bele igazán, hogy ezt a kortalannak tetsző kedves, okos, olykor szép és kellemes nőt erős gyanakvással kezelném otthoni környezetemben. Semmi bajom nem lenne vele, örömmel időznék a társaságában, de bizalmas ügyekben idegenkednék tőle. Mégannyira elmorzsálódott, maradék szocialista-kommunista hitem szerint is idegenkednék. Nem azt mondanám rá, hogy osztályellenség, de valami affélét. Legbensőbb lénye szerint más, mint én vagyok. Talán a gyökerei szerint más. Talán a neveltetése szerint is. Leginkább a püspökladányi úri népek világába illeszkedőnek véltem. Azt elég jól ismertem belülről és azzal sem volt semmi bajom, de az sem az én világom volt. Most, utólag meg is veregettem a saját vállamat, hogy magamtól elkülönítve említettem őket, amikor úszócsapatunk fényképét mutattam az imént a hölgynek. Amúgy meg micsoda fesztelenséggel vetkőzött ez a nő melltartóra meg bugyira, a társaságomban? Abban a paraszti világban, ahonnan én jöttem, amibe beleszület- tem, ilyen viselkedés elképzelhetetlen egy fehérnép részéről! Mit szólt volna ehhez a vetkőzéshez Veres Péter, ha véletlenül itt lett volna? Bizonyosan méltányolta volna, hogy magam is bírálóan fordultam el a meztelenkedés látványától. Megint a halat vettem szemügyre. Püspökladány és Karcag között, pontosan feleúton volt Apavára, ahol a vonat is megállt. Közúti, meg vasúti híd is átívelt a Hortobágy folyón. A partközeiben működött egy halászcsárda. Valamilyen Balázs bácsinak hívták a tulajdonost. Nagy ba- juszú, mindig vidám kedélyű ember volt. Sokféle halat kínált az étlapján. Olyanokra emlékszem, hogy nyurgaponty, csuka, kárász, dévérkeszeg, compó, küsz, harcsa, busa, sügér. Árult élőhalat is és állítólag maga fogta mindet, a Hortobágyban. Gyakran tettek biciklitúrát a püspökladányi úri gyerekek Karcagra, ami csak ti120
