Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 2. szám - Lőrincz Sándor: A "hasznos szép" költője
öcsémtől. Ez a hegy nekem a kis kastéllyal, a kaposi Vajdahunyaddal nélküle is a régi marad. Udvarán a hársfáról egy lőtt varjú lógott. Volt ebben valami jelképes. Attila légpuskával lőtte. Alatta ott voltak a kutyák és öcsém macskái. Ott topogtak a mogyoróbokor kutyás sírjai fölött. Tudniillik öcsém kedvenc állatait ott, a mogyoróbokor alatt szokta eltemetni. A présházban a leánderek vannak. Ezeket még anyám ültette. Most a prés és a daráló között állnak. Akár az emberek és a családok az idő darálójában és a történelem prése alatt. Pohár borral állok a présházban. Emelem öcsémre! Koccintunk is, mert itt él, akit köztünk érzünk. ” Később arról is írt: „Öcsém ifjan kitűnő vívó, lövő, teniszező és táncoló, jól zongorázó, éneklő megyei tisztviselő volt. Mint jogász utriusque juris. A nagyatádi fronton annak idején a parancs ellenére sem hagyta el a járást és a népét. így sokszor került a német és orosz katonák között életveszélybe. Nagyon hiányzik, hogy nincs. Nem voltunk ikrek, és mégis azzá nőttünk. Azt is megemlíteném, hogy a magyar történelmet kevesen tudták nála jobban, és a latin grammatikát is. ”- A természet és az ódon hangulat az első pillanatban fogságába ejtett. Itt érezni lehet a történelem szagát - ezt már Kováts Zsolt jegyzi meg, és közben nagyot szippant a hegyi levegőből. Sorra mutatja a 19. századi kúria szobáit. - Először a présház épülhetett 1848 körül, majd az udvarház. Családomnak vásároltam, de időközben rájöttem: közkinccsé kell tenni. Nem tarthatom meg magamnak. A 250 négyzetméteres „kis kastélyt” mielőbb hasznosítani szeretné a tulajdonos. Abban bízik, hamarosan megnyílnak a pályázati lehetőségek. Egyébként korábban e falak között lakott Németh Ignác is, a város egykori polgármestere és igencsak színes társadalmi életet élt. A közélet jeleseinek, színészeknek, cigányzenészeknek kedvelt „fészke” volt e hely, és Rippl-Rónai édesapja is gyakran vendégeskedett itt. Nehezen lehetne megbecsülni, hány hektó bor csurgóit le a díszes társaság torkán... A hegy levéből ma is nagyot kortyolhatunk, a harmadik évezred borosgazdái sem adták fel a szőlőművelést. A Víg Legények Társaságának felélesztése pedig - amely fogalom volt a múlt században -, Kováts Zsoltra vár. A nevet már levédette egy borbaráti kör számára, és a régi idők emlékére évente szüreti vigadalmat rendez, hamisítatlan cigányzenével.- Lengyel Zoli és bandája húzza a talpalávalót, ő az „udvari” zenészem - mondja a kúria hasznosítását missziónak tekintő házigazda. - Valóban az, hiszen a Fő utcán volt udvari szomszédom. Zenetanár édesanyám, a fonyódi zeneiskola nyugalmazott igazgatója fedezte fel, hogy milyen remekül hegedül; ő a régi, nagy kaposvári cigányzenész nemzedék talán utolsó aktív tagja. Nem csak a régi szüretek hangulatának újraélesztése a tervem, hanem hamisítatlan disznótorok, házimuzsika, irodalmi estek, szabadtéri koncertek, kamaraszínházi produkciók is szerepelnek álmaim között, és egy fogadó tradicionális ételekkel és ivánfai borral. A közeli Rippl-villából például - csakúgy, mint egykoron -, csacsifogaton érkezhetnének a vendégek. Télen pedig működhetne egy minifelvonó is, hiszen itt volt a város ród- lipályája. A domb másik oldalán kalandparkot lehetne kialakítani, hogy minden korosztály jól érezze magát. Ötletből van tehát bőven. S akkor még nem szóltunk az Ivánfa-hegyi kápolnáról, régmúlt idők búcsúiról, a benne rejlő vallási turizmus fellendítéséről, és nem említettük, hogy a kúria bútorai - kiegészítve újabb szerzeményekkel -, ugyancsak szebb napokra várnak. Titkok tudói e műremekek, s az íróasztalfiókból előkerült levelek, 10
