Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 11-12. szám - Pardi Anna verse

3.

Ötvenedik éve felé, tündöklő nyári napkeltében egyszer csak nem akaródzott a költőnek Stratfordból Londonba visszatérnie. Dárdarázó kezében kertészolló csattogott.

Már azt is elfeledte, hogy valamikor direktor volt,

drámákat írt. A Globe globális amnéziába hullt, most méhek, rovarok ambrózia-kocsmárosa csupán, a nagy, isteni természet csaposaként levegőt nyel, itat torkával, míg van torka még.

A természet örök alkotásban él,

de ő kifáradt már. Egy nap Burbage-ról hall hírt, igazi csepűrágó, még mindig játszik.

Emlékeiből turbánt formáz a felhő, csinos holmiként homlokára száll. Az égi, földi semmi már övé.

De a színészek hiúságát ismerve, hálatelt szívvel aranygyűrűre harminc schillinget hagy végrendeletében William Shakespeare.

A többi néma abszolútum.

110