Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 11-12. szám - Pardi Anna verse

2.

Mindenben, hol ifjú ösztön hajt, lobog,

mondhatatlan, titkos boldogság rejtezik. Hát még a napfényes vágtákban, mikor

Will Londonba robog üldözötten bár, de merészen, bátran, magas homloka csillogó titkaival.

Színházak kapui előtt ácsorog egyelőre még,

annak is örülve az urak lovaira ügyelve, hogy e nemes állatokat már nem kell megölnie.

Fejlődés ez a roppant, primitív Babilonban, ahogy az akkori London kinéz.

Will az Apolló csapszékbe jár, Burbage itatja, a Black Friars daliás színésze, ahogy a hisztro, hisztériás csepűrágó komédiásoknál Ez már a művészeknek kijár, hisz a restség, tunyaság, mostoha éghajlat

ködös honában nincs, mi élénkítse az emberfiát, csupán a színház.

Will statiszta lesz, estente ugat ebfiaként,

majd Burbage segédletével szerepet kap, Csekélykét, az „Agropardo óriás, Nubia királya”

címzetes darabban az óriás turbánját kell Behoznia, mély meghajlásokkal a mór fátylak

lengte kocsma térben, s az ostoba szöveg bosszantja, ennél százszor különbet tudna írnia, a szó, a logosz lesz tehát az a dárda, mi jövőjének fegyvere, törvényen kívüli mágia.

108