Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 11-12. szám - Zalán Tibor - Ágh István - Marsall László: versei
2 2 2 2 MARSALL LÁSZLÓ Első szerelem Tejfogaim a körte húsában. Szememben a meszesláda vakító négyzete. Tarkómon lázas tenyér: a Nap. És a kerítésen túl a szomszédban mind magasabb a nyers téglafal. Egy délelőtt óriási piros hajó. Váratlanul érkezett, mint a mesékben. A poros-zöld birslevelek fölött, közvetlenül a Nap köldöke alatt három fütyörésző kőművest hintáztat a fedélzetén. Fejükön fehér-, meg kékpöttyös kendő. Angyalok, idegen matrózok, kopácsoló lányok egyszerre. Elfelejtettem lélekzeni, nem tudom, ki vagyok. „Kiskomám, egy körtét! Dobj fel egy körtét!” Nem tudom, ki vagyok. Valaki téglánál súlyosabb körtét szorongat. És odafent lecsendesednek a mozgó verejték-tükrök, az imbolygó kendők. Maguk is kíváncsian várnak: rám bízták a döntést. Sosem felejtem: forró dübörgő csönd. A legszebb, a Mellkas-isten ragyogása visszaad a kezemnek. Súlyos körte repül. Kiáltozom és ugrálok, forogva szállnak a körték. 86
